A jól elkapott pillanat elcsépeltnek tűnő mondat ez esetben hatványozottan újra értelmet kap, ugyanis Gergely József biológus, újságíró, természetfotós fényképeinek mindegyikén ezek köszönnek vissza. Állatok, főként madarak, ugyanakkor növények és maga a természet csodái vannak megörökítve úgy, hogy egy-egy adott jó kép készítéséhez a fotós, aki egyébként biológus, nem mellesleg lapunk újságírója, bölcs türelemmel várt órákig is akár egy megismételhetetlen pillanatra, melyet lencsevégre kapott, hogy aztán azt mutassa meg, amit nem láthatunk mindennap. A magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban csütörtökön este nyitották meg ünnepélyesen a kiállítást, ami már önmagában is egyedülálló élmény volt, ugyanis hosszú idő óta most láthatott a közönség a járvány időszaka előtti hangulatot idéző, amolyan adjuk meg a módját megnyitót. Varjú Márta, a Magyar Szó fő- és felelős szerkesztője mondott beszédet, melyben Gergely József munkásságát méltatta, nem titkolva azt sem, hogy évtizedek óta tartó ismeretségük folytán is nagyra tartja kollégáját, akit számos elismeréssel jutalmaztak már fotós, újságíró és zentai polgár mivoltában is.
– Gergely, talán mondanom sem kell, elkötelezett természetvédő, számos madárgyűrűző és környezetismereti tábort szervezett, hazai és nemzetközi, határon átnyúló madártani és természetvédelmi kutatóprojektum résztvevője és szakmai vezetője is volt. Munkája eredményeként tömérdek új, értékes adattal, felfedezéssel gazdagodott a biológia több tudományága. Tankönyvfordítást is vállalt, alapítója és elnöke volt a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesületnek, jelenleg pedig az igazgatóbizottság elnöke – mondta egyebek között a főszerkesztő, aki a méltatás után egyes képek keletkezésének történetéről is érdeklődött a fotóstól, aki elmesélte, hogy gyakran fél napot is várni kell egy különleges pillanat megörökítésére. Nem rest a legmeghökkentőbb képekért időt és energiát áldozni, de tudásának köszönhetően az is megesett, hogy előre sejtette, nem mindennapi eseményt fotózhat, így készült például a személyes kedvence egy tűzesetnél, ahol a gólyák vonulása történt, ugyanis ezeknek a madaraknak a tűz maga az élelemforrást is jelenti.
– Magyarkanizsán több mint tíz éve volt kiállításom, ezért is megtiszteltetés a Cnesa felkérése. Az utóbbi tizenöt év terméséből válogattam össze a most kiállított fotókat, elsősorban olyan képeket, amelyek itt készültek a Tisza mentén. Magyarkanizsa sok tekintetben egyedülálló, itt intenzív a tiszavirágzás, itt található a Szabadka–Horgosi-homokvidék, melynek élővilága nagyon sajátos, továbbá a homokos talaj Kispiac alatt Kishomoknál átmegy a löszös talajba, a kanizsai Járás ugyanígy érdekes, ahol változatos növény- és állatvilág alakult ki, ott van Velebit alatt a halastó, ami szintén bővelkedik fotóznivalóban, a Tisza menti ártéri erdőről nem is beszélve, ahol gémtelep van. Aki kicsit is szétnéz Magyarkanizsa községben, mindig találhat érdekes látnivalót. A természetben, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági nagytáblás művelés nem kedvez sem az állat-, sem a növényvilágnak, mégis fellelhetők olyan vidékek, amelyekre érdemes felhívni a közvélemény figyelmét – mondta Gergely József, akinek a Pro Natura, vagyis A természetért elnevezésű kiállítása több mint ötven fotót vonultat fel.
– A természetről próbálok izgalmas dolgokat felsorakoztatni, megmutatni a közönségnek, hogy lássák, melyek azok az értékek a természetben, amelyek még megvannak, és érdemes rájuk odafigyelni – magyarázta a fotós.
A magyarkanizsai képtár munkaidejében, vagyis hétfőn, kedden és szerdán délelőtt, csütörtökön és pénteken pedig délutánonként látogatható a kiállítás, díjmentesen, egészen május 7-éig.
