„Ha kevesen is maradtunk, együtt vagyunk, közösen dolgozunk, játszunk, megtanuljuk egymás nyelvét, s újraismerkedünk, elmélyedünk magyar anyanyelvünk szépségeiben, gazdagságában és irodalmában.” Ez a gondolat lengte be a XXIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti anyanyelvápolóinak elődöntőjét, amelyre a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében április 28-án Muzslyán, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tágas, barátságos színháztermében került sor.
A szép beszédért jutalmazott egyik előadás (Homokrév, A só) (Lukács Attila felvétele)
Tizenegy anyanyelvápoló csoport lépett fel, mutatta meg társainak s a szervezők képviseletében a bírálóbizottságnak: Lukács Gabriellának, a VMPE elnöknőjének, Takarics Róbert főszervezőnek és írónak, és Jódal Rózsa írónőnek, a bizottság elnökének, mi mindent tanultak az idén, mit gyakoroltak be erre a megmérettető alkalomra. Kellemes meglepetésül szolgált, hogy az előző évek zömében világszerte is dívó üres színpad, kellék- és díszletnélküliség kultiválása után az idén a legtöbb együttes ötletes, maga készítette játékos, jelzésszerű díszletben és vidám, tarka jelmezekben lépett fel. Valahogy mintha a hangulat is oldottabb, vidámabb lett volna. Ehhez talán a kinti tavaszias időjárás is hozzájárult. Jólesett megállapítani, hogy valamennyi anyanyelvápoló együttes fejlődőben van. A többéves foglalkozás megtette a hatását: a gyerekek egyre szebben, tisztábban beszélnek. Az új tagok pedig nem fanyalogva, hanem teljes odaadással és lelkesedéssel kapcsolódnak már „menő” társaikhoz, s egyre belefeledkezőbben, „fellépési”, megmutatkozási görcs nélkül játszanak közönség előtt is. Persze, hogy a sok örömtelien jó és szépen, helyesen hangzó között akadt még rossz kiejtés, idegenes hangzás s a bizonytalanság okozta túlságosan lehalkult, „rebegéssé” satnyult beszédmód is, de ez az önként vállalt nyelvtanulás kezdeti velejárója.
A bírálóbizottság tagjai (Lukács Attila felvétele)
Végül is a szép beszédért a homokréviek és a bókaiak csoportja kapott dicsérő oklevelet és könyvjutalmat. A homokréviek A só című tanulságos népmese színpadi változatát adták elő Szirák Katalina rendezésében szemgyönyörködtető, selyemsuhogású jelmezekben, könnyed játékossággal, de ami különösen szembetűnt, az a szép, szabatos beszédjük, átélt játékuk volt. A daliás királyfi-kérő, ravaszul sótalan ételek nagy választékával vendégelve meg jövendő apósát, végül rádöbbentette, étkezésünk milyen elengedhetetlen része a só, s milyen igazságtalan volt, amikor legkisebb lányát, aki kérdésére, három eladó lánya közül ki mennyire szereti őt, azt merészelte válaszolni, hogy annyira szereti, mint a sót, s őt ezért száműzte a palotájából. A bókaiak kiscsoportja a Pantyelejev nyomán íródott Hogyan tanult meg a kismalac beszélni című jelenetet adták elő Molnár Urbán Éva rendezésében, szemmel láthatóan megküzdve a magyar kiejtéssel. Őket éppen a nagy-nagy igyekezetükért és töretlen akarásukért jutalmazták meg. A malacka végül is csak a röf-röfig jutott el a „társalgásban”, de azt olyan tiszta, szabatos Ö-vel ejtette, hogy öröm volt az őt oktató övéinek, a Néninek és a Kislánynak, valamint a nézőknek is hallgatni. A nezsényiek, A tücsök meg a légy lakodalma című népmesét adva elő Gabnai Katalin átdolgozásában, Molnár Urbán Éva rendezésében, szabályos, vidám esküvőt rittyentettek helyi népviseletbe öltözve, lakodalmas dalokkal, tánccal, a falut meginvitáló színes felirattal.
A legjobb összjátékú előadás és három díjazott gyermekszereplője: jobbról az utolsó a két kanász, Bacsó Viktor és Rúzsa Richárd, balról az első a cicát alakító Horvát Larissza (Muzslya, A három kismalac) (Lukács Attila felvétele)
Legszívesebben mi is velük mulattunk volna. Őket a jól sikerült jelmezeikért jutalmazták. A titeliek A házikó című orosz népmesét mutatták be Urbán Mária rendezésében. Az Incifinci Kisegér, a Brekegő Béka, Nyuszimuszi és Róka koma meglepő fantáziával három játékos házikót eszkábált össze a helyszínen, amely – kettő sikertelenül, a harmadik viszont sikeresen – megvédte a ház „vegyes lakosságát” a harcias, „honfoglaló” Mackó ellenében. Őket ügyes, jó fantáziára valló díszletükért jutalmazták. A muzslyaiak nagy létszámú (tizenhét tagot számláló) csoportja A három kismalac című népmese-feldolgozást adta elő Tóth Lendvai Heléna rendezésében olyan pergő játékkal, messze zengő énekszóval, ropogós táncbetétekkel, hogy szemünk-szánk elállt a csodálkozástól. A két kanász: Bacsó Viktor és Rúzsa Richárd pörge kalapban, bő gatyában, fokosát forgatva hetyke kanásztáncot járt, a Cicát alakító Horvát Larissza pedig annyit hízelgett, törleszkedett minden szereplőhöz, hogy nem győzték minduntalan elsiccelni. Nem csoda hát, hogy a remek, átélt színészi alakítást nyújtó négy gyermekszínész közül három éppen az ő csoportjukból került ki: Bacsó Viktor, Rúzsa Richárd és Horvát Larissza. A teljes csoportot viszont élvezetes, kidolgozott, sokszínű összjátékáért jutalmazták. A negyedik kiemelten összetett, átélt színészi alakítást nyújtó gyermekszínész a – Molnár Urbán Éva vezette, módosi nagycsoport által bemutatott Aleksandar Popovity A két levél című jelenetében – Joci szerepében jeleskedő Legyánác Radoslav volt. A maradéki anyanyelvápolókat, akik A kőleves című tanulságos, jó humorú népmesét játszották el nekünk, szintén Molnár Urbán Éva rendezésében, sok leleménnyel, az anyanyelvápolásért jutalmazták meg. Kitartó és sikeres részvételükért három csoportot jutalmaztak: A beodrai csoportot, amely Szirák Katalina rendezésében az általa is megírt Habakukk locsolkodik című jelenetet adták elő a locsolóanyagát boldog-boldogtalannak szétosztogató fiúról. A törökbecseiek szintén Sirák Katalina rendezésében előadott Májusi virágok című jelenetet, amelyben a Gyöngyvirág, a Százszorszép, az Árvácska, a Nefelejcs és a Tulipán fejükhöz homlokpánttal odaerősített „fényképükkel”, kórusban énekeltek fülbemászó virágdalokat. A surjáni kiscsoportot, amely most ismerkedik először valamelyik őse anyanyelvével, s amely Molnár Urbán Éva rendezésében az ismeretlen szerzőtől származó Panna néni című jelenetet mutatta be, amelynek folyamán Panna néni szorgalmasan lisztet szitál, miközben három öcsköse addig – az „eredményt”, a túrós csuszát lesve, várva – vidám magyar dalocskákkal szórakoztatja.
A továbbjutó legjobb előadás (Ürményháza, Az éhes farkas) (Lukács Attila felvétele)
Az elődöntő győztesei az ürményházi anyanyelvápolók voltak. Ők, Móricz Elvira rendezésében, Az éhes farkas című mozgalmas, humoros, „modernizált”, fejhallgatóval, modern kütyükkel, rengeteg ötlettel erősen módosított jelenetet mutatták be korszerű rendezésben, mutatós díszletben, humoros, ötletes jelmezekben. Szegény Farkassal mindenki kitol, s éhesen marad. Ők jutottak tovább, legközelebb a május végére tervezett végső megmérettetésen, a Gálán látjuk majd őket viszont.
A legszebb jelmezek (Nezsény: A tücsök meg a légy lakodalma) (Lukács Attila felvétele)
A jól megszervezett, sok munkával, szeretettel élvezetesre rendezett előadásokban bővelkedő sorozatot Takarics Róbert Így beszéltek ti című Theater Workshopja vezette be és zárta is le.
Nyitókép: A győztesek csoportja (Lukács Attila felvétele)
