Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Magyarittabén istentisztelettel, ünnepi műsorral és a Kossuth-szobor megkoszorúzásával emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire.

A hétszáz lakosú, bánáti falu sorsa elválaszthatatlan a legdélebbi Kossuth-szobortól. A református többségű település lakói az emlékművel együtt élték át az elmúlt évszázad viharos történéseit. Közben meg tudták őrizni a nemzet atyjának a szobrát, akkor is, amikor azt meglőtték, lelökték a talapzatáról, vagy ellopták. Az elmúlt három évtized alatt itt tartják a március 15-ei, központi megemlékezést.

A református templomban az alkalmi szavalatok után Kovács Csaba maradéki református segédlelkész hirdette az igét.

A Kossuth-szobornál Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete felolvasta Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz írt levelét, majd Kerekes József, Magyarittabé tanácselnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

– Legyen szó Budapestről, vagy akár Magyarittabéről, mindannyian kokárdát tűzünk a szívünk fölé, érezzük a Nemzeti dal erejét, lüktetését, újra és újra felidézzük annak a napnak az eseményeit, s több mint másfél évszázad távlatából is valamiféle lángot gyújt bennünk a márciusi ifjak elszántsága, lelkesedése. Miért tudjuk mégis átérezni a márciusi ifjak lelkesedését? Azt hiszem, azért, mert az ember szabadságvágya örök! Nem függ attól, hogy milyen tárgyak vesznek körül minket, nem befolyásolja az, hogy lóháton viszik az üzenetünket vagy az a világhálón száguld a Föld bármely pontjára, másodpercek alatt. Évtizedek és évszázadok telhetnek el, gyökeresen megváltozhatnak az életkörülmények, de ugyanolyan hőn áhítjuk, mint az elődeink: legyen béke, szabadság és egyetértés! – mondta Kerekes József.

A március 15-ei központi ünnepségnek most külön jelentősége van, mert az idén a forradalom és szabadságharc 175. évfordulójáról beszélünk és azon túl, Petőfi Sándor születésének a 200. évfordulójának esztendejében is vagyunk, mondta Sárközi István, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke.

– Rólunk, tetteinkről, közösségi igyekezetünkről vagy annak hiányáról is a jövő generációja fog egyszer véleményt alkotni. Ők lesznek azok, akik utólag értékelni fogják cselekedeteinket. Abban biztos vagyok, hogy az 1848-as forradalmárok sikerére nemcsak így, 175 év távlatából, de majd több évtized múlva is büszkék leszünk/lesznek. 175 évvel ezelőtt azok a fiatalok nem törődtek bele a sorsukba, nem dőltek hátra a fotelben és mondták: ez van, úgysem tudunk változtatni, felesleges itt bármit csinálni. Nem. Ők bátran ki mertek állni a szabadságukért és a függetlenségükért. Cselekedtek. Kötelességünk emléküket őrizni és sorsuk alakításának vágyára mérceként tekinteni – mondta ünnepi beszédében Sárközi István.

Az ittabéi megemlékezésre immár másfél évtizede eljárnak a gyergyószentmiklósiak. Az erdélyi város ezúttal is képviseltette magát.

– A Kárpát-medencei magyarságunknak az összetartozásaképpen vagyunk itt. Hogy az itteni emberek is lássák, hogy ha a székely ember megígér valamit, azt mindig betartja. Tehát eljöttünk most március 15-ét ünnepelni közösen a barátainkkal, hogy egybetartozásunkat is ezzel megerősítsük – mondta Sándor István, a gyergyószentmiklósiak képviselője.

A megemlékezés végén Magyarittabé polgárai, az anyaország küldöttsége, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a vajdasági önkormányzatok, valamint egyesületek és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.