A magyarcsernyei Ifjúsági Klub még 2020-ban kapott egy új épületet, a valamikori Fábián-házat, melyben azóta is folyamatosan zajlanak a felújítási munkálatok, hol mesterekkel, hol pedig a klub tagjai fognak össze, hogy valami maradandót alkossanak a helyi fiataloknak. Az épületet még gróf Csekonics András építtette 1913-ban a mindenkori csernyei orvosnak. Első lakója dr. Jonkulov volt, utána pedig a Fábián család költözött be. Fábián Dénes 1919-től haláláig, 1947-ig Csernye orvosa volt. A napokban ismét dolgozó fiatalok hangjától telt meg az épület, ezért megkerestük a klub elnöknőjét, Bicók Lillát, aki körbevezetett, és elbeszélgetett velünk a munkálatok jelenlegi állásáról.
– Jelenleg 17 aktív tagunk van, de próbálunk minél több fiatalt toborozni, hogy jöjjenek el közénk, és segítsenek itt a munkában is, hogy érezzék, hogy ők is ide tartoznak, és hogy tudják, hogy az új ifjúsági otthon nem a mi örömünkre készül, hanem azért, hogy minden fiatal örüljön.
Hogy került hozzátok a ház?
– Két évvel ezelőtt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kiírt egy nagyberuházást támogató pályázatot, amelyre 10 millió forintig lehetett pályázni. Mi akkoriban otthon nélkül voltunk, igazából évekig papíron próbáltunk működni. Nem igazán tudtunk bulikat tervezni és szervezni, azokat vagy kint a csárdában oldottuk meg, vagy ahol megengedték. 2020 januárjában még gondolkodtunk azon, hogy hátha a régi termünket helyre tudjuk hozatni, de ez lehetetlennek bizonyult. Akkor ajánlotta fel dr. Tóth László, a helyi közösség tanácsának az elnöke, a többi civil szervezettel történő egyeztetés után, hogy használjuk mi ezt a házat, amely a mindenkori faluorvos tulajdonában állt. Az utolsó tulajdonos nem tartott már igényt rá, ezért miután a helyi közösség tulajdonába került, átruházták ránk. Megnézettük a házat egy kivitelezővel, hogy ha megkapnánk véletlenül a teljes összeget, akkor milyen felújításokra lenne elég az összeg. A pályázatunk sikeres volt, és kaptunk 3 millió forintot, ebből a pénzösszegből kiegyenesíttettük a padlót, ugyanis hajópadló volt bent, most beton van. A falakra gipszlapokat rakattunk, a mennyezetet leengedtettük. Ezeknek a munkálatoknak egy részét ez a pályázat fedezte, a többit a helyi közösség, illetve a község támogatásával folytattuk. A villanyhálózat cseréjét, újratelepítését is ők fedezték, mivel a hangszórókat nem mertük rákötni a régi rendszerre, féltünk, hogy nem bírná ki, nem tudtuk, hogy mennyire terhelhető a rendszer. Ezek a munkálatok 2020-ban kezdődtek. Később pályáztunk a Tartományi Titkárságnál és a Magyar Nemzeti Tanácsnál is, hogy folytatni tudjuk a megkezdett utunkat, és így apró lépésekben, mészt, festékeket, csiszolópapírokat vettünk, tehát mindent, ami ahhoz kell, hogy befejezzük a munkálatokat.
Melyek azok a munkálatok, amelyeket önállóan el tudtok végezni?
– A kisebb javításokat mi végezzük, a festést és a meszelést, de a mosdót, illetve az italpultot a mesterek fogják befejezni. Ameddig az erőnk és a tudásunk engedi, addig mi is dolgozunk, esetleg tanácsot kérünk a szüleinktől, például a falak glettelésénél, illetve a festésnél kaptunk sok hasznos tanácsot, és lassan beletanulunk ezekbe a dolgokba. Emellett amikor takarítási munkaakciót szervezünk az udvaron, akkor segítenek traktorokkal kihordani az összeszedett szemetet. Kicsit lassan haladunk, mert ahányan vagyunk, annyifelé vagyunk, és így leginkább hétvégéken vagy a nyári szünetekben tudunk jobban, többet összejönni. Ilyenkor nemcsak dolgozunk, hanem leülünk pihenni és beszélgetni is, és mindez nagyon összekovácsolt bennünket. Olyan ez az egész, mint egy csapatépítő tréning.
Mi az, ami még hiányzik?
– Igazából a bútorokból van hiány. A régi Vajdasági Bank bútorzatát megkaptuk, az ügyfélkiszolgáló pultot szeretnénk majd bárpulttá alakíttatni, illetve a DJ-nek majd egy asztalt szeretnénk kkészíttetni a maradék faanyagból. Tervben van még a melléképületeknek, a pincéknek és a padlásfeljárónak a lezárása, illetve minden olyan szegletnek, amely veszélyforrás lehet egy buli során. Az udvart is rendbe szeretnénk hozni, kialakítani kiülős részeket, hogy lehessen ott is bulizni, beszélgetni vagy különböző gyermekfoglalkozásokat szervezni, esetleg rendezvényekre kiadni.
Hogyan látod a magyarcsernyei fiatalság jelenlegi és a jövőbeni helyzetét?
– A hely hiánya miatt most még nem igazán vannak saját rendezvényeink, tartottunk a csárdában egy húsvétváró bulit, de inkább a helyi civil szervezetek rendezvényein veszünk részt vagy csatlakozunk a szervezőbizottsághoz, és programokat szervezünk, ilyen volt falunapkor a Parasztolimpiánk, illetve az esti lemezlovast mi szerveztük le. A következő saját megmozdulásunk valószínűleg a mikuláscsomagok osztása lesz, amit az utóbbi két évben a járványhelyzet miatt nem mertünk megszervezni. Ami pedig a jövőt illeti, amikor most munka közben rájuk nézek, akkor azt látom, hogy ők is akarják csinálni, buzgón dolgoznak, ők is akarják, hogy végre nekünk is legyen egy szép, új, közös helyünk. Ők is azt szeretnék, hogy összetartsunk, és amikor hazajönnek, akkor is legyen hova menjenek bulizni, így azt hiszem, hogy mindenképpen van a magyarcsernyei fiatalságnak jövője és lehetősége az itthon maradásra. Én nagyon bizakodó vagyok ebből a szempontból. A világjárvány lecsengőben van, bár most egy nehezebb időszaknak lehetünk tanúi a válság és az orosz–ukrán háború miatt, de hiszem és látom azt, hogy nem hiába meszelünk, nem hiába festünk, és nem hiába gürcölünk, hogy legyen itt valami.
