160 tonna hal lehet a Palicsi-tóban

Pénteken a német halászok befejezték a Palicsi-tavon a tájékozódási jelleggel végzett lehalászást. A művelet célja egyfelől az volt, hogy a 16 napon át zajló akció után kiderüljön a halállomány összetétele, illetve, hogy kitapasztalják, ha teljes lehalászást kellene végezni, azt hogyan, milyen eszközökkel lehet megtenni a leghatékonyabban. A feltevések szerint 160 tonna hal lehet a Palicsi-tóban.

– A 16 nap alatt négy halász dr. Götz Kuhn vezetésével összesen 16,237 tonna halat halászott le. Ennek a 98 százaléka ezüstkárász, amit a professzor katasztrofálisnak mondott. Jó jel viszont, hogy kis számban ugyan, de találtak más halfajtákat is, s az ezüstkárászon, meg a naphalon kívül a többit visszaengedték. Összesen 12 fajta halat találtak, van közöttük vörös szárnyú keszeg, süllő, ponty, bodorka, compó… A cél az invazív halfajták eltávolítása volt – mondta Michell Rohmann német hidrológus, aki a német kormánynak a Palicsi-tó állapotjavítására fordítandó 6,5 millió eurós támogatásából finanszírozott projektum vezetője. A projektum célja a Palicsi-tó megmentése, ami több fázisban és többféle módon zajlik majd az elkövetkező években.
Vinkó Tamás, a Palics-Ludas Közvállalat természetvédelmi szakmunkatársa elmondta, a lehalászás úgynevezett biomanipulációs lehalászás lehet majd. Most ennek a lehetőségét vizsgálták a német szakemberek.
– Az invazív halfajok eltávolításával megpróbáljuk visszaállítani a tó stabil ökoszisztémáját, tehát rendbe hozni a táplálékláncot is, ami által javulna a víz minősége is. Az invazív halfajok, mint az ezüstkárász, a naphal vagy a kínai razbora tápláléka a zooplankton. Ha ezek maradnának élőhelyükön kellő mennyiségben, akkor ezek fogyasztanák az algákat, a fitoplanktont, tehát korlátoznák az elszaporodásukat, és ezzel nőne a víz átlátszósága és magasabb rendű élőlények megtelepedésére is lenne esély – mondta szakember. Arra a kérdésünkre, ha ez a megoldás, akkor ez azt jelenti, hogy nem is kell iszaptalanítani, Vinkó Tamás azt válaszolta, hogy a mostani méréseik szerint nincs is annyi iszap a tóban, mint amennyiről az évek során beszéltek, Michell Rohmann pedig egyenesen ellenzi az iszaptalanítást, mert mint mondta, annak hosszú távon nincs eredménye, inkább az ökoszisztéma visszaállításán és a tó környékének kitisztításán és megóvásán kell dolgozni.

– Én kipróbáltam mindenféle halászási módszert, amit a tavakon használnak, hálós lehalászást, a kis és nagy varsákat, meg az elektromos lehalászást is. Palicson a kis varsák meg az elektromos lehalászás bizonyult a leghatékonyabbnak. Ezért a jövőben ezeket az eszközöket kell beszerezni. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy 16 nap alatt ilyen sok halat kifogtunk. Én ilyent még nem is láttam, hogy egy ilyen sekély tóban ennyi hal legyen. A lehalászást javaslom és a ragadozó halak betelepítését. A nagy ragadozó halakét, amelyek nemcsak a kis halakat képesek elfogyasztani, hanem a nagyobbakat is. A süllő is ragadozó hal, ám az csak a kis ezüstkárászokat képes elfogyasztani, ezért nagyobb ragadozókra is szükség van – mondta dr. Götz Kuhn német szakember, aki tavak szanálásával foglalkozik immár 40 éve.
Vinkó Tamás szerint ugyan hálátlan dolog jóslatokba bocsátkozni, ő mégis úgy hiszi, hogy öt éven belül sikerül a Palicsi-tó ökoszisztémáját stabilizálni. Szükség van a tó parti sávjának rendezésére, a vízszint szabályozására, és más szinkronizált tevékenységre, s csak ezután, a lehalászást követően kezdődhet meg a halak betelepítése. Kezdetben ragadozó halak, majd pedig másféle halak is kerülhetnek a tóba.
A tó halállományának felmérését szolgáló lehalászás 20 ezer euróba került, amit a GIZ, a német nemzetközi együttműködési iroda pénzelt. Ez része annak a 6,5 millió eurós értékű projektumnak, amit a német kormány adományozott Szabadkának a Német Fejlesztési Bankon keresztül a Palicsi-tó szanálására.
A német halászok a hét végén elhagyták Palicsot, de menet közben tudásukat átadták a helyi halászoknak, akik folytatják majd a lehalászást, ha a Palics-Ludas megvásárolja hozzá a szükséges eszközöket.