A hagyományok és az egymás iránti szeretet jegyében, idén is tartott húsvéti locsolkodást a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület. A Talentum ebben az évben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, a népes tagságra való tekintettel pedig úgymond lányos házakat alakítottak ki, ahol több lány is összejött, és izgatottan várták a locsolókat. Az egyik lányos háznál egyebek közt erről a megoldásról kérdeztük Brezovszki Tamara művészeti vezetőt:
– Eleinte csak az ifjúsági tánccsoport fiú tagjai mentek a táncos lányokhoz, két éve viszont a felsős csapatot is bevontuk ebbe a szép hagyományba. Mivel ez sok helyszínt jelent, ezért kitaláltuk, hogy lányos házakat alakítunk ki, ahol egyszerre több lány is jelen lehet, így a fiúk mindenhova időben eljutnak –mondta Brezovszki Tamara.
Az idei egyik lányos ház Góli Csillánál volt, akinél rengeteg ínycsiklandó sütemény, sós és édes falattal várták a locsolókat, emellett a lányok tojásokkal, ajándékokkal, húsvéti díszekkel is készültek:
– Nálunk a locsolkodás egy fontos esemény. Reggeltől sötétedésig nagy a sürgés-forgás, szinte egymás után jönnek rokonok, barátok, ismerősök. Ilyenkor még előtte megbeszéljük, hogy ki mit készít és mivel kedveskedik a locsolóknak – hallottuk Góli Csillától, akinél a húsvét több generációt is összehoz, így alkalom nyílt beszélgetni az anyukájával, Varga Annával is.
– A hatvanas-hetvenes években nem voltak ilyen szervezett locsolkodások. Akárcsak a templomba járást, a húsvét megünneplését is volt, aki nyilvánosan felvállalta, míg mások titokban tartották. A húsvét nem számított hivatalos ünnepnek. Rendesen folyt a tanítás, emlékszek rá, amikor a testvéreim az ágyban locsoltak meg, szappanos vízzel, még iskolába menet előtt. Pénteken szigorú böjt volt, szombaton a nagymamám sonkalével főzte meg a krumplilevest, amit most is nagyon szeretek. Sonkát már csak egészen este, a feltámadási mise után ettünk. Nagyon szerettem a sonkát és mindig alig vártam, hogy hazaérjünk és asztalhoz üljünk. Vasárnap is sonkát ettünk, nem készítettünk ennyiféle húsételt, mint mostanában. Régen hagymalében festettük a tojásokat. Amikor a gyerekeim kisebbek voltak, akkor kezdtünk el piros tojásokat festeni. Akkoriban faluhelyen élénkebben tartották a locsolkodást, a városban inkább családiasan, szűkebb körben, voltak viszont tanárok, akik biztatták a fiúkat arra, hogy locsolják meg a lányokat, de csakis festett tojásért – tudtuk meg Varga Annától.
Nem is kellett sokat várni, gyorsan megjelent a mintegy tizenöt főt számláló táncos csapat, zenészekkel együtt. Jutott is víz bőven a lányoknak. Arnold Tamás, a palicsi Miroslav Antić Általános Iskola tanulója, a Talentum néptánccsoport tagja is tett róla, hogy senki se maradjon szárazon:
– A mi csoportunk második éve megy így locsolkodni. Tavaly nagyon jól sikerült, csak sajnos kevés vödör volt nálunk. Idén már jobban felkészültünk, sok vizes vödörrel. Minél több a vödör, annál jobb, mert annál vizesebbek lesznek a lányok, és annál szebbek – mondta Arnold Tamás.
A táncoslábú fiúk Brezovszki Roland művészeti vezetővel érkeztek:
– Egyesületünk a megalakulása óta tart locsolkodást, de már azelőtt is fontosnak tartottuk, hogy ezt a szép szokást életben tartsuk és megünnepeljük. Ilyenkor a fiúkkal locsolóverssel készülünk, és zenekarral járjuk a várost, mindebben pedig a kedves, lelkes szülők is sokat segítenek. Most is hagyományos énekkel érkeztünk, de költöttünk egy locsolós szöveget is dél-alföldi ugrószenére. Miután elmondjuk, mi ügyben jöttünk, vízzel locsoljuk meg a lányokat. Azt már korábban is megtanultuk, hogy az időjáráson nem érdemes bosszankodni. Ha kegyes hozzánk, kisült a napocska, ha pedig esik, akkor duplán locsolunk – hallottuk Brezovszki Rolandtól.
A lányokat persze nem kell félteni, a lányos házban meleg várta őket, ahol meg is szárítkozhattak.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
