Felkereste szerkesztőségünket egy szabadkai nő (név és cím a szerkesztőségben), aki azt mondja, olyan tortúrán mentek keresztül Szlovákiában, amiről nem tud hallgatni. Elsősorban azért, hogy az emberek elővigyázatosabbak legyenek a külföldi munkavállalásnál, ne írjanak alá akármit, és a helyi emberekben se bízzanak.
– Kinn voltunk Bécsben, de nem jött úgy össze a munka, ahogy szerettük volna, ezért amikor hazajöttünk, hallottuk valakitől, hogy keresnek munkásokat Szlovákiába. Ezért fordultunk Nagy Lászlóhoz, vagyis a Munka 2000 Kft.-hez. Amikor az ember el van keseredve, akkor mindenben hisz, és ráadásul olyan meggyőző volt, hogy nem kételkedtünk. Szlovákiai munkára közvetített ki, azt mondta, hogy 700 euró a havi fizetés, ezért napi 8–12 órát kell dolgozni, kapunk három főtt ételt és ingyen szállást – meséli az érintett.
Először a tanácsadó azt mondta, aprópénz lesz az útiköltség, 30–40 euró, ami végül 70 euró lett fejenként. A szerződés, amit aláírtak arról szól, hogy ő tanácsadói szerepet töltött be, tudást adott át, és hogy ezért mennyi pénzt kért és mennyit fizettek ki. Kétszáz euróról van szó fejenként, tudtuk meg.
– Amikor odaértünk Szlovákiába, kilenc embert szállított Vajdaságból a kombi. Megálltunk egy ismeretlen helyen, két huszonéves fiatal megmutatott két gyárat. Állítólag az egyik egyiküké, a másik pedig annak az apjáé. Mint később kiderült, koreai cégekről van szó, Banjonak hívják, és Samsung tv-ket raknak össze. Elvittek minket a szállásra, ahol katasztrofálisak voltak a körülmények, közös zuhanyzó a férfiakkal. Négyen voltunk egy szobában, katonai ágyakon, étkeztetésről szó sem volt. Az órabér 2,2 euró volt végül, nem is erről volt szó, hanem egy fix fizetésről. Én azonnal vissza akartam jönni, de mi is kértünk kölcsön, hogy kijuthassunk és tudtam, hogy a közvetítő vállalattól nem fogom visszakapni a pénzt – magyarázza a szabadkai nő.
Mindjárt munkába állhattak, de ennek az lett a vége, mondja, hogy a férje csak két napot dolgozott, a harmadik napon már nem hívták be, mert neki talán nem volt munka.
– Én dolgoztam, de amikor elérkezett a péntek, amikorra az előleget ígérték – ami 20–30 euró kellett volna, hogy legyen – csütörtök este szóltak, hogy pakoljunk össze, pénteken átszállítanak bennünket száz kilométerrel távolabbra egy másik gyárba.
Száz kilométerrel arrébb, egy Cífer nevű helyen egy Margaréta nevezetű agentúrás (Agentura Max a szlovákiai ügynökség neve, ilyen feliratú pólókban dolgoztak a munkások – a szerz. megj.) – mi csak így neveztük őket, ők is magukat – várt minket. Itt a szállás még tűrhető volt, de harminc kilométerre volt az első bolt, illetve volt egy a helyszínen, ahol háromszoros árakon lehetett mindent megvenni, két euró volt egy kenyér. Azt mondta ez a nő, ha hazaérünk a munkából, akkor jó kis kikapcsolódás, jogging, hogy elmenjünk gyalog a harminc kilométerre lévő boltig – mondja már közömbösen interjúalanyunk.
Itt négy méter magas pléh vázakat emelgetett és rakott össze. A férjének itt azt mondták, hogy átviszik egy másik munkahelyre, de végül csak visszavitték a panzióba. Itt is ígértek előleget, de nem kaptak semmit. A május elsejei ünnepekre négy napra pénz, étel nélkül maradtak. A férje a kocsmában megismerkedett néhány kőművessel, velük ment el dolgozni két napot, ezért kapott ötven eurót, ebből tengődtek.
– Hétfőn ismét azt mondták, majd elvisznek bennünket egy másik helyre, Galántára, de eldöntöttük, hogy addig nem kezdünk dolgozni, míg előleget nem adnak. Le voltunk gyengülve pszichikailag és fizikailag is. Itt a tévékre kellett címkéket ragasztani, négyesével jöttek a keretek, és olyan gyorsan mozgott a futószalag, hogy ha precízen azt oda akarta az ember ragasztani, akkor három tv leszaladt a futószalagról. Este jöttek és szóltak, hogy felmondást kaptunk, mert nem elég jól végeztük a munkát, és hogy majd elvisznek bennünket egy negyedik helyre. Itt már csak négyen maradtunk a csoportból, a másik házaspár elfogadta, hogy elmenjenek az újabb helyre, ígéretet kaptak persze, hogy majd kapnak előleget. Mi ebben már nem hittünk. Hétfőig kellett volna várni, hogy megint elkezdhessünk dolgozni egy negyedik helyen, étlen-szomjan, aludni nem tudtunk, nem akartunk tovább menni. Még egy éjszakát ott aludtunk, kaptunk a panzióban lévő románoktól három darab fasírtot, négy szál cigit, mert már nem bírták nézni, hogy szenvedünk. Elmentünk a szlovák rendőrségre, ahol csak annyit mondtak, nem tudnak mit tenni, mert aláírtuk a szerződést. A szerződés szlovák nyelven volt, egy szót se értettünk belőle, hiába kértünk tolmácsot, nem volt. Ekkor szóltam az öcsémnek, hogy jöjjenek értünk. Másnap reggelre odaértek, mintha újjászülettem volna, amikor megpillantottam őket. Ez nem Európai Unió, ez egy katasztrófa!
Amikor hazaértek, bementek a szabadkai irodába, az ott dolgozók csak csóválták a fejüket, nem akarták elhinni, hogy ez megtörtént.
– Szerintem nem mi vagyunk, tudom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket így átvertek. Azt az ígéretet kaptuk, hogy a ledolgozott órákért majd megkapom a pénzt, nem tudom, hogy higgyek-e benne. Én azért tartottam fontosnak megosztani a történetünket, hogy az emberek óvatosabbak legyenek. Hogy hozzájuk többé munkáért ne folyamodjanak, és kérem mindazokat, akik hasonlóan jártak, jelentkezzenek a Magyar Szónál – mondta a hölgy.
Megmutatta a Szabadkán és a Szlovákiában aláírt szerződéseket is. A Szlovákiában aláírt szerződéseket egy kedves kollégánk segítségével sikerült lefordítani. Kiderült, nem is szlovák, hanem cseh nyelven írták. A munkakör kapcsán szerepel árukezelés 20 000 darab mennyiségben, segédmunka a gyártásban, logisztikai munka, takarítás, telefonálás a vevőkkel. Csomagolás, elektromos alkatrészek gyártása, hogy legfeljebb 300 órát dolgozik folyó évben, az órabér 55 cseh korona óránként, amit euróban is ki lehet fizetni. A munkavégzés rendes helyeként Nagyszombat (Trnava) szerepel, de a munkaadónak joga van a munkavégzés helyét változtatni, ebbe beleegyezik a munkavállaló, a munkavégzés így Csehországon kívül is történhet. Érdekesség, hogy szerepel a szerződésben, hogy a munkavállaló beleegyezik, hogy a következő számlaszámra utalják a bérét, de NINCS számlaszám feltüntetve. A szerződésben az is szerepel, hogy a munkavállaló beleegyezik, hogy a munkaadó bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt, akár indoklás nélkül is.
Nagy László, a Munka 2000 Kft. igazgatója telefonos megkeresésünkre elmondta, már kiküszöbölték a félreértéseket, és a külföldi, szlovák munka kapcsán mindössze néhány ügyfelük tett panaszt, akik egyébként, az ő tudomása szerint, nem megfelelően végezték kint a munkát.
– Most is van kint 17-18 munkásunk, akiktől nem érkezett panasz. Az irodánk csupán tanácsot ad, nem vagyunk munkaközvetítők. Az irodánk kapcsolatba lép a munkaadóval, de itt a mi felelősségünk véget ér, nem tudunk garantálni a munkaadóért sem és azoknak a munkásoknak a képességeiért sem, akiket mi kiküldünk. A szállítást meg szoktuk szervezni, de mi csak javasolunk munkahelyet, munkaadót, a többit a két fél intézi egymással. Ha a munkások nem végzik megfelelően a munkát, a munkaadó felmondhat. Nekem olyan információim vannak, hogy ezek az emberek részegen, bedrogozva mentek dolgozni, vagy egyáltalán nem is mentek be a munkahelyre. Mi mindent törvényesen csinálunk. Rengeteg pénzbe kerül a telefonálás, a kapcsolattartás a munkaadókkal. A 200 eurónak, amit kérünk, annak hetven százaléka el is megy ezekre a költségekre – magyarázza az igazgató.
Kérdésünkre, hogy milyen tapasztalatuk van a szlovák Agentura Max elnevezésű céggel, egy ismeretlen férfi válaszol, aki mint elmondja, nemrég óta dolgozik a Munka 2000-nél. Nevét nem hajlandó elárulni.
– Több éve dolgoznak magyarokkal, ukránokkal, románokkal, semmilyen rossz hírt nem hallottunk róluk. Mindent megteszünk azért, hogy minden rendben legyen. A munkafeltételeket leküldték még mielőtt a munkások elutaztak volna, tehát nem volt min meglepődniük – mondta.
Az igazgató hozzátette, nagyon nehéz dolguk van amiatt, hogy nem tudják ellenőrizni a kinti munkájukat, viselkedésüket és ez nagyban megnehezíti a tevékenységüket. A Munka 2000 egyébként Ausztriába, Olaszországba is javasol munkásokat.
