A képviselők a városi képviselő-testület tegnapi ülésen mintegy másfél órát vitatkoztak arról, hogy a város jótáll-e azért, hogy a Távfűtőművek kölcsönt vegyen fel egy olyan projektumra, ami ugyan takarékosabbá teszi a távfűtést, de nem bővíti. Csupán egy rövid ismertető jutott minderről a képviselő-testület elé, amit többen rosszallottak is.
Kiemelték, nem elég bő a tájékoztató, tanulmányokat követeltek a fejlesztésről, illetve a beruházás módjáról, üteméről, valamint a hitel visszafizetési lehetőségeiről. Amíg egyes képviselők azt hangoztatták, hogy információk hiányában nem tudnak dönteni, mások, az Európai Szabadkáért koalíció képviselői arról tartottak beszámolót, hogy ez a kölcsön nem terheli a város költségvetését, de a polgárok pénztárcáját sem, illetve ezúttal csupán arról születik döntés, hogy támogatják-e a fejlesztést, vagy sem. Elhangzott az is, hogy vegyék le a napirendről ezt a javaslatot, beszélgessenek róla többet, hogy döntést tudjanak hozni. Az egyre fokozódó vitában azonban úgy tűnt, sikerült egymást meggyőzni, hiszen csak négyen szavaztak az indítvány ellen, holott jóval többen voltak azok, akik alternatív megoldást javasoltak, további tájékozódást követeltek.
Felmerül a kérdés, hogyan tudták egymást meggyőzni, hiszen a másfél óra alatt sem több információ, sem több, a fejlesztést támogató érv nem hangzott el, mint az első öt percben. Persze erre valószínűleg nem is volt szükség. Aki követi a képviselő-testületi üléseket, láthatja, bármi kerül napirendre, azt elfogadják (persze az indítvány benyújtójától függően, ugyanis van, ami napirendre sem kerül). Még a vitatott, számos kérdésre választ követelő eseteket is jóvá hagyják.
De akkor miért volt szükség a vitára? Szereplési vágy hajtotta a képviselőket? Esetleg csak erőfitogtatás volt ez a „színjáték”? Ugyanis nyilvánvaló: azok is támogatták az indítványt, akik hiányosnak tartották, de azok is, akik szerint a városnak nincs szüksége újabb adósságra...
