Legalább tíz év szükséges egy egészséges, nagy egyedszámú teknőspopuláció létrehozásához
A Protego Környezet és Építészeti Örökség Védelmi és Fejlesztési Egyesülete a Ludasi-tó mocsári teknősök populációjának megőrzése érdekében szervezett vitaesteken a lakosság figyelmét szeretnék felhívni a teknősökre és azok élőhelyének megóvására. Előadásaikban az érintett területen élőket tájékoztatják a helyzetről és igyekeznek minél szélesebb körhöz szólni az ökoszisztéma megóvása érdekében.
Óvári Krisztián, biológiaszakos hallgató a mocsári teknősökről tartott előadást legutóbb az egybegyűlteknek, mely által jobban megismerhették a teknősök életét, környezeti igényeit, táplálkozási szokásait, szaporodását. Az európai mocsári teknős a sekély, iszapos síkvidéki állóvizet és lassú folyású vizeket kedveli, ezért a Ludasi-tó ideális élőhely számára. A teknős ideális körülmények között akár ötven évig is elélhet. Téli álmot alszik egészen márciusig, a meleg hónapok alatt pedig az elpusztult halak és más állatok maradványaival táplálkozik, mellyel jelentősen hozzájárul a környezet biológiai és esztétikai minőségéhez. Évente egyszer, májusban párzik, s átlagosan négy-öt tojást rak mintegy 20 centiméterre leásva őket a földbe. A kikelt utódok, akik megindulnak a víz felé, nagyon sérülékenyek, és sok kis teknős nem éri meg az egy évet sem.
Mr. Özvegy József állatorvos a teknősöket érintő betegségekről és veszélyekről számolt be, melyet elsősorban az ember és a környezeti tényezők okoznak, de az állatok némelyike is veszélyt jelent a teknőspopulációra nézve. A teknős egészségi állapota elsősorban a víz minőségétől függ, így ha a víz szennyezett, nemcsak a teknős betegszik meg, hanem akár utódaira is átörökítheti a betegségeket. Ezek lehetnek bőrbetegségek, elváltozások, fertőzések, gombás megbetegedések, és az állatnak sérülhet a páncélja is. Az állatorvos elmondta, hogy egyik tesztelésük során százötven mocsári teknőst vizsgáltak meg, s csak minden második volt egészséges egyed. A Ludasi-tó környékén az agrotechnikai módszerek, a kiszárított nedves telephelyek, a területet átszelő utak miatt rengeteg szennyeződés kerül a vizekbe. Mivel ezek az állatok hidegvérűek, sok időt töltenek napozással, és sűrűn az aszfaltra telepszenek melegedni, ezáltal pedig ki vannak téve a forgalom veszélyeinek, sokukat elgázolja az autó, megreped a páncéljuk. A vizekbe került szennyeződés sok méreganyagot tartalmaz, s mivel a teknősök a szemetet nem tudják megkülönböztetni a nekik való élelemtől, azt is megeszik és elpusztulnak.
Dr. Mészáros Gábor biológus elmondta, hogy nem elég magukat a teknősöket megvédeni, ezt elsősorban az élőhelyük megóvásával tudjuk elérni, mely magában foglalja a vizek minőségének javítását, a szennyvízelvezető csatornák kiépítését, a teknősök lakóhelyeinek védett területté nyilvánítását. Csökkenteni kellene a nádtelepeket, a tavak iszaptalanítására és a víz szintjének ellenőrzésére is szükség van. Tehát a Ludasi-tó restaurálása nagyban hozzájárulna a teknősök populációjának megőrzéséhez. Kiemelte, legalább 10 év szükséges egy egészséges, nagy egyedszámú teknőspopuláció létrehozásához. A Protego Egyesület mostani akcióját helyi és tartományi szinten is támogatják, s már a nyár folyamán megteszik az első lépéseket a teknősök élőhelyeinek megőrzéséért, mesterséges napozóhelyeket, ún. tutajokat hoznak létre, figyelmeztető táblákat tesznek ki az utak mentén. A nőstény egyedet elkülönítik és védett tojásrakóhelyre viszik őket, a tojásból kikelt teknősöket pedig még egy ideig mesterséges körülmények között tartják, amíg túl nem lesznek a kritikus időszakon, majd megerősödve visszaengedik őket a természetbe.
