Azt mondják, a szabadkaiaknak semmi sem jó. Semmi sem tetszik, ami új, modern, semmi, ami változást hoz, semmi, ami azt a célt szolgálja, hogy előbbre vigye a várost. Ezzel alapvetően nem értek egyet, mert bár igen mogorva és depressziós nép a szabadkaiak többsége, lehet, hogy azért is ilyen, mert folyamatosan melléfognak az illetékesek, nem úgy fejlesztik, építik a várost, ahogyan azt a helyiek szeretnék.
Itt van például ez az új buszjegy-megfizettetési rendszer, a SuBus. Az elképzelés szerint január elsejétől többféleképpen lehet majd buszjegyet, bérletet vásárolni. Lehet személyre szóló kártyát venni, fényképpel, névvel ellátottat, vagy olyat, ami nem tartalmaz semmilyen adatot. Ezt a kártyát majd 400 dinárért lehet kiváltani, s erre kell még pénzt feltölteni ahhoz, hogy utazni tudjunk. Hogy mekkora összeget, azt mi magunk döntjük el, hiszen egy utazás így 54,60 dinárba kerül majd. Vagyis picivel több mint öt dinárral lesz olcsóbb így a tömegközlekedés, mint ma. Aki viszont úgy dönt, hogy nem váltja ki ezt a bizonyos kártyát, a helyszínen, vagyis az autóbuszon 80 dinárért vehet majd jegyet.
A Subotica-trans Utasszállító Közvállalat évente ötmillió kilométert tesz meg autóbuszaival, s több mint tízmillió utast szállít. Ezektől a hatalmasnak tűnő számoktól függetlenül folyamatosan veszteséges a járatok többsége, mert a szabadkaiak zömének egyszerűen nincs napi 120 dinárjuk arra, hogy ügyes-bajos dolgaik intézéséhez a buszokat vegyék igénybe.
Az új rendszer felesleges, mert túl kicsi település vagyunk ahhoz, hogy egy ilyen kártyás rendszer kifizetődő legyen – a vállalatnak és a polgárnak is.
A SuBus ticketing elnevezésű rendszert egyébként egy határon átívelő projektumból valósítják meg, a leolvasókat és az összes szükséges infrastruktúrát 70 000 euróból vásárolják meg. Az sem mellékes, hogy ha január elsejétől beindul ez a fizetési lehetőség, a jegykezelők nagy részének felmondanak, amennyiben nem lesz lehetőség vállalaton belüli átcsoportosításra.
A legtöbben azért utaznak Szabadkán belül busszal, mert nincs más lehetőségük: vagy túl messze laknak a városközponttól, vagy egészségügyi okok miatt nem tudnak biciklizni, esetleg megint ellopták a kerékpárjukat és nem hajlandóak újabbat venni. Semmiképp sem azért választják a tömegközlekedést, mert az kényelmes, tízpercenként jár, vagy esetleg környezettudatossági okokból. Az, aki 18 esetleg 20 ezer dinárból próbálja eltartani a családját, semmiképpen sem fog havi kétezer dinárt adni az autóbuszbérletért. Arról nem beszélve, hogy a legtöbben, amikor arra szorulunk az időjárási viszonyok miatt, hogy mégiscsak buszra üljünk, úgy kapargatjuk össze a 60, vagyis 120 dinárt, és aznap akkor semmi másra nem költünk már. Az új kártya kiváltása viszont 400 dinárba kerül és arra még legalább 5-600 dinárt rá kell töltenünk, hogy ne kelljen kétnaponta szaladgálnunk a feltöltőállomásra. Vagyis első alkalommal legalább ezer dinárunkba kerül majd a jegy kiváltása és azzal csak tízszer utazhatunk.
Az új rendszer bevezetésének lehetőségekor felmerül a kérdés, hogy egy ekkora városban megéri-e több tízezer eurót ennek elindítására költeni, hiszen aki ritkán utazik, az úgyis a készpénzfizetéses lehetőséget választja majd, vagy inkább a szomszéddal közösen taxiba ül.
Amiatt is kellemetlen ezeknek az új jegyeknek a kiváltása, mert azokat nem lehet majd akármelyik újságosbódéban megvenni – akárcsak a parkolójegyet – hanem el kell majd menni a Subotica-trans fő állomására, de ha meg is jelölnek még egy helyet – mondjuk a központban található utazási irodájukat – tudjuk, hogy mekkora tumultusra számíthatunk. A nyugdíjasoknak biztosított ingyenes bérlet miatt hat órán át is várakoztak az idősek heteken keresztül a város főbuszállomásán.
De tegyük fel, hogy sokaknak megtetszik az új rendszer és kiváltják a kártyát. Kíváncsian várom, hogyan zajlik majd az autóbuszokra a fel- és a leszállás, a rendszer ugyanis megköveteli, hogy az utas fel- és leszálláskor is felmutassa a kártyát a leolvasógépnek. Sokan azt sem tudják majd, hogy lekezelték-e már, nem ugranak oda időben a leszállás előtt, vagy esetleg teljesen megfeledkeznek majd róla. Nem tudom, ezért jár-e majd büntetés.
Érthető, hogy az efféle megfizettetési rendszerek működőképesek a nagyvárosokban, ahol több száz utas várakozik a buszállomásokon és ahol emiatt, és a járatok sűrűsége miatt is, nincs arra lehetőség, hogy az autóbusz sofőrje, vagy a jegykezelő a buszállomáson várakozva egyenként fizettesse meg a jegyet az utazóval. De Szabadkán, ahol egy-egy járatra, a város központjában is a legjobb esetben tucatnyian szállnak fel, felesleges egy ilyen rendszer bevezetése. Akkor járnának többen busszal, ha azok sűrűbben, nem pedig óránként, esetleg félóránként indulnának, ha nagyobb lenne az életszínvonal, és ha nem lehetne a város egyik végéből a másikba gyalogosan is akár, egy-két óra alatt eljutni.
