Nem lesz az enyészeté!

A Kamarás-erdő a horgosiak egyik szíve csücske, és büszkesége volt egykoron. A villasoron patinás épületek, csónakázótó, fenyves erdő, vigadó várta a látogatókat. Sajnos ennek mára már alig van nyoma. Néhány villát felújítottak, de többségük csak szomorúan hirdeti a múltat, és inkább az enyészeté, mintsem a környéket szépítené. Az ottani vasútállomás is némán és elhagyatottan sejtet valamicskét a múltból. Hogy ezt az áldatlan állapotot megszüntessék, és apró lépésekkel elinduljanak a jobb felé, a horgosi helyi közösség és a magyarkanizsai önkormányzat munkatársai már több éve küzdenek azért, hogy megkaphassák az épület használati jogát. Stevan Marjanov elkötelezett helybeli a kapcsolattartó a Szerbiai Vasutakkal, amely most beleegyezett abba, hogy a kamarás-erdei vasútállomás felett szabadon rendelkezhetnek. Így már készül is a felújítási tervdokumentáció, amelyet a helyi közösség tanácselnöke, Sors Róbert nagy és reményt keltő lépésként értékelt a keddi helyszíni sajtótájékoztatón.

– Ez az épület a horgosiak számára nagyon fontos, annak ellenére, hogy évtizedeken át nem használták. Illetéktelenek rombolták, és költöztek bele, aminek elejét kellett venni, így a bejáratait, az ablakait befalaztuk, de most, hogy felcsillant végre a remény, örömmel várjuk a felújítást, hisz nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen nagy múltú épület végleg eltűnjön – mondta a tanácselnök, aki elmesélte, hogy az önkormányzathoz fordultak segítségért, az pedig vasúttársaságtól és a minisztériumtól kért és kapott hosszú idő után zöld utat a renoválásra.

Vass Zoltán, a magyarkanizsai önkormányzat tanácstagja, aki maga is horgosi, szívén viseli az épület jövőjét, és arról is szót ejtett, hogy a magyar Gaudí, Magyar Ede tervezte az épületet.

– Ez az épület valamikor a 20. század elején épült, és mint vasúti megálló sajnos viszonylag rövid ideig működött. 1911-ben kezdték használni, majd a világháború elvesztése után itt már nemigen tudtak vonatok közlekedni. Egykor azért épült meg, mert az akkori Kamarás nagyon felkapott kirándulóhely volt, a szegedi elit réteg egyik közkedvelt úti célja. A szecessziós jegyeket magán viselő állomás szinte egyedülálló a környéken, hozzá csak a palicsi hasonló – magyarázta Vass Zoltán, aki arra is kitért, hogy mögöttük és előttük egyaránt hosszú út áll. – Ha magára az épületre nézünk, inkább azt látjuk, hogy az út közepén vagyunk, hiszen a község húsz évre kapta meg a rendelkezési jogot, és ez alatt az idő alatt nagyon sok tennivaló vár ránk, hogy a vasútállomás a régihez hasonló pompájában tündököljön. Innentől kezdődik csak a neheze! A műemlékvédelmi intézet is nagy örömmel fogadta a hírt, a tervdokumentációra ők nyújtottak be pályázatot, amelyet meg is nyertek, tehát az első lépéseket már megtettük – magyarázta Vass Zoltán.

Ha kész a tervdokumentáció, kezdődhetnek a munkálatok a vasútállomásnál, majd azt követően, hogy visszaállítják régi-új állapotába, már azon is gondolkodni kell, milyen tartalommal töltik meg. Egyelőre ezen az úton indultak el, aminek folytatása is lesz. Lehet belőle akár még étterem is, de ez már a jövő zenéje és pályázatok függvénye.