A hétvégén Csantavéren mutatták be Bíró Tímea második, Hosszú című verseskötetét. A közvetlen hangvételű beszélgetésnek a helybeli Bartók Béla Művelődési Egyesület székháza adott otthont. A költőnővel Berényi Emőke szerkesztő, kritikus beszélgetett.
Bíró Tímea, Berényi Emőke és egy fotó a kötet illusztrációs anyagából (Fotó: Benedek Miklós)
A kötetbemutató elején Kovács Pécskai Emese, a Bartók Béla Művelődési Egyesület új elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd egy kisvideót követően a csantavéri származású Bíró Tímeát a gyerekkoráról, illetve a településhez kötődő emlékeiről kérdezte a moderátor. A beszélgetés során szóba került Bíró Tímea első, A pusztítás reggelei című kötete is. A szerző azon kötetének fókuszában a szegénység, a családon belüli erőszak állt, míg a most bemutatott Hosszú központjában a betegápolás szerepel. A szerző elmondása szerint fontos, hogy beszéljünk azokról a dolgokról, amelyek tabuknak számítanak a közösségünkben, ugyanakkor kiemelte a látás fontosságát is, hisz a problémákat csak akkor lehet megoldani, ha észrevesszük azokat. A betegápolással kapcsolatban személyes élményeit is megosztotta a közönséggel, és szóba került az is, hogy ha valaki beteget ápol, sokszor úgy érezheti magát, mint egy ló, akinek folyamatosan teljesítenie kell és kondícióban kell tartania magát. Ennek kapcsán szó esett a kötet illusztrációs anyagáról is – a címoldalon, illetve a lap belső oldalain is Szerda Zsófia fekete-fehér fényképeivel találkozhatunk, amelyek lovakat ábrázolnak, és amelyek a szerzőnek is segítettek a kötet megírása közben. A beszélgetés során szóba került a boldogság, illetve a boldogtalanság kérdése, a szociális érzékenység, de például azt is megtudhattuk, hogy a szerző jelenleg egy kisregény megírásán dolgozik.
