A vizes élőhelyek napja alkalmából kedden egy szervezett sétát tettünk a Palics–Ludas Közvállalat látogatóközpontja mellett lévő tanösvényen. A rövid séta lehetőséget adott arra, hogy felmérjük a vizes élőhelyeink állapotát, illetve informálódhassunk a közvállalat által végzett munkáról.
1971. február másodikán az iráni Ramsar városában írták alá azt az egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezménybe nem sokkal később a Ludasi-tó is belekerült, mint a régiónk egyik legjelentősebb vizes élőhelye, amit többek között több száz madárfaj is rendszeresen látogat.
Dobó Márta, a Palics–Ludas Közvállalat igazgatója a médiának nyilatkozva a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozta.
A Ludasi-tavon több száz madárfajt figyeltek már meg (Fotó: Gergely Árpád)
– A Palics–Ludas Közvállalat minden évben megemlékezik a Ramsar napról. A Ramsari Konvencióba 1977-ben a Ludasi-tó is felkerült. Akkor kizárólag a tó került védelem alá, de csakhamar rájöttek arra, hogy a környező területek megóvása is ugyanilyen fontos. A közvállalat az elmúlt időszakban nagyban hozzájárult ezen élőhely megőrzéséhez és fejlesztéséhez. A vízimadarak kellemes élőhelyet találtak ezen a tavon, amit a már több évtizedes múltra visszatekintő gyűrűzőtáborok is bizonyítanak. A közvállalat nagyon jó kapcsolatot ápol a helybeli lakosokkal, akik nem mindig örülnek annak, hogy minden egyes tevékenységhez a Tartományi Természetvédelmi Intézet feltételeire van szükség, de mindenki tisztában van azzal, hogy a környezetvédelemmel mindannyiunknak foglalkoznunk kell, és nem elég csak beszélni róla, hanem tenni is kell azért, hogy legyen mit átadni az utódainknak – fogalmazott Dobó Márta.
Szekeres Ottó, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őre a vizes élőhelyek fontosságára hívta fel a figyelmet.
– Amikor a vizes élőhelyekről beszélünk, az embereknek a tavak, folyók vagy a tengerek jutnak az eszükbe, de nemcsak ezek tartoznak ide, hanem többek között a nedves rétek is. A vizes élőhelyek tárgyalásakor szót kell ejtenünk egy hatalmas problémáról, nevezetesen a talajvíz szintjének csökkenéséről. A Duna és a Tisza között valamikor az 1930-as években kezdték meg a talajvíz szintjének mérését, és a hetvenes évekig nem volt tapasztalható komolyabb csökkenés. A hetvenes évektől azonban nagymértékű csökkenést figyeltek meg. Szabadka környékén az elmúlt ötven évben 4,5–5 méteres csökkenésről beszélhetünk, ami számos problémát hoz magával. A szabadkai homokvidéken vannak olyan területek, amelyeket a kataszteri okmányokon még állóvízként vagy folyóvízként tartanak számon, és nem is olyan régen, 15 évvel ezelőtt még vízimadarak költöttek azokon a részeken, viszont ma már teljesen kiszáradtak, aminek következtében változik az állat- és a növényvilága is. A talajvíz szintjének csökkenése a mezőgazdaságra is negatívan hat, mivel a szőlő és gyümölcstermesztés lehetetlenné válik öntözés nélkül, ez pedig további talajvízszint-csökkenést von magával – mondta Szekeres Ottó.
Vinkó Tamás projektvezető, természetvédelmi szakkoordinátor a közvállalat projektjeiről számolt be.
– Az elmúlt időszakban több projektünk is foglalkozott a vizes élőhelyekkel, és a tanösvényeink is kötődnek ezekhez. A Ludasi-tavon több tanösvényt hoztunk létre. A gyógynövényes tanösvény Az egészség útja nevet viseli, és néhány itt található őshonos, gyógyhatású növényt mutatunk be a kihelyezett információs táblákon. Másik tanösvényünk a vizes élőhelyeket és a kulturális örökségünket mutatja be, de például a vízibivalyoknál és szürkemarháknál is táblákat helyeztünk ki, hogy az ide látogatók tudják, hogy ezen állatoknak milyen szerepük van a természetvédelemben. Emellett többek között oktatási tartalmakkal is bővítettük a látogatóközpontot, felújítottuk a szálláshelyeket, illetve különböző megállóhelyeket alakítottunk ki, kilátókat, padokat helyeztünk ki – nyilatkozta Vinkó Tamás.
