Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Holló Ronald családja mindig is mezőgazdasággal foglalkozott. A 2000-es évek elején megalapították a Nagyrét Szövetkezetet, az igazgató Ronald édesapja lett. Mindezt azzal a céllal, hogy a falu termelői ne több tíz kilométereket vigyék a gabonát, valamint kiépítettek egy silóhálózatot is. Később megalapították a Holló Companyt. Ronald cukrásznak tanult, a mezőgazdaság azonban mindig is az életének a részét képezte. Viszont míg testvérei a földeken dolgoztak, ő nem tudott segíteni, mert asztmás volt, ezért édesapjával belekezdtek a sertéstenyésztésbe. Ma ebben már a legjobbak között vannak. Ronalddal a sertéstenyésztésről, a családról és a doroszlói létről beszélgettem.
Pontosan mivel foglalkozik a Holló Company?
– A silórész a miénk, a Nagyrét Szövetkezetet ugyanúgy mi vezetjük. A sertéságazat az, amiben nagyon erősek vagyunk, nemcsak Szerbiában, hanem Európában, de már világszinten is benn vagyunk a legjobb sűdőtenyésztők között. Fő foglalkozásunk a genetika, anyakoca-állományokat, törzskönyves állományokat árulunk. A világ egyik leginnovatívabb és legnagyobb vállalatával régóta együtt dolgozunk, egy közös céget, egy kanközpontot is alakítottunk velük, amely a mai napig is az egyik legmodernebb a régióban. Szaporítóanyagot árulunk, és öt év alatt sikerült a piac több mint 50 százalékát lefednünk. Emellett a Prosperitati Alapítvány egy pályázatának segítségével sikerült egy vadonatúj, csúcstechnológiás telepet létrehozni, amellyel a mai napig nagyon jó eredményeket érünk el. Senki nem bízott bennünk, de sikerült. Öt vágóhíd, akiknek saját telepeik is vannak, azok is tőlünk veszik már az anyajószágokat, a szaporítóanyagot. Itt megemlíthetem a Carnexot, a Matijevićet, a mokrini Essenticót, az újvidéki, vagyis a szőregi Kamendint. Mellettük még rengeteg partnerünk van, komoly multicégek, akiknek a fő beszállítójuk lettünk. Úgy néz ki, hogy húsz éve jó lóra tettünk, hogy jó genetikával, jó minőséget tudtunk előállítani.
Tudunk mondani egy számot, hogy naponta körülbelül hány sertéssel foglalkoztok?
– Ezer koca. Évi szinten hat–nyolcezer anyajószágot adunk el, húszezer hízót és hét–nyolcezer malacot, plusz a kooperáns és az integrátori szerződéseken keresztülieket, amelyeket felvásárolunk.
A Holló Company közönségszavazás alapján nemrégiben elnyerte a Magyarország Legszebb Birtoka címet. Mit jelent ez a számotokra?
– Ez egy nagyon nagy megbecsülés, ami nemcsak azoké, akik most velünk vannak, hanem azoké is, akik régebben is velünk voltak. Ez egy több mint húszéves mese, ami most kezd beteljesedni, megérni. Nagyon nagy dolognak tartom eleve, hogy bejutottunk az első négybe. Családunknak ez nagyon sokat jelent. Nem minden a szépségről szól, ahogy ott is mondták. Nagyot dobbantottunk a genetika, valamint a szerbiai és a vajdasági sertéstenyésztés eredményein. Figyelembe vették azt is, hogy mi nemcsak sertésekkel foglalkozunk, hanem csúcstechnológiával 1800 hektár földet is művelünk. Ott se sima termelést végezünk, hanem magokat állítunk elő: kukorica-, búza-, szójamagot. Nem mindig a legkönnyebb részét fogtuk meg a munkának. Sok mindenben ugyanúgy innovatívak vagyunk, például mint a permetezésben. Nagyon odafigyelünk, amikor gépeket vásárolunk, hogy a legújabb motorokat rakjuk bele. Szóval próbáljuk ezt a bolond világot kiegyensúlyozni, már amennyire lehet, hogy versenyben tudjunk maradni, kiegyenlíteni, és ne csak a haszonról szóljon a történet. A családunk is, a cégünk is, rengeteget segíti a környezetünket.
Családi vállalkozásról beszélünk. Reménykedsz, hogy a gyermekeid tovább viszik a céget?
– Nagyon reménykedek, meg ugye nemcsak nekem vannak gyerekeim, hanem a testvéreimnek is. Az öcsémnek van három fia, a bátyámnak is két fia, úgyhogy az utódok megvannak, a lehetőség mindegyiknek meglesz. Gyerekeimet próbálom maximálisan, erőszak nélkül, de azért a mezőgazdaság felé fordítani. Még nagyon korai beszélni róla, de látszólag a tehetségük megvan hozzá. A legnagyobb kihívás, hogy úgy át tudjuk adni, ahogy nekünk átadták.
Mire vagy a legbüszkébb doroszlóiként?
– Nagyon nehéz kiemelni egy dolgot, meg sértő is a többiekkel szemben, hiszen mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Mindegyik egyesületünknek megvan a saját problémája és a saját győzelme, de amit most a mi kis közösségünkben látok, az az egyház, a kultúra és a tűzoltók. Ez a három terület nagyon jól működik. Mind a hármat ott próbáljuk segíteni, ahol tudjuk. A doroszlói népviseletet mindenhol megnézik, a Szentkútra mindenki megpróbál eljutni, a tűzoltóknak meg feladatuk van, hiszen ez egy falu népi szervezet.
A doroszlói népviselet szerintem is nagyon híres.
– Hát igen, amennyi munka is van benne… Próbálom, próbáljuk a gyerekeinket az első naptól kezdve így öltöztetni, ehhez szoktatni. A nejem kupuszinai származású, így a kislányom a doroszlói és a kupuszinai hagyományápolásban is részt vesz. Egyelőre ezt a kettőt össze lehet rakni, de ehhez rengeteg energia és idő is kell.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
