Immár a negyedik évadjában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Azok, akik követik, már jól ismerik a koncepciót. Akik nem, azoknak gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, vele autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok is, de igyekszünk olyan személyeket bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, munkájukkal azonban nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Kevés ember mondhatja el magáról azt, hogy két, valóban eltérő hivatásban is megtalálta a helyét. Interjúnk alanya, bár végzettsége állatorvos, mégis fordítóként tevékenykedik a mindennapokban. Szakmájával leginkább az a szál köti össze, amely a Magyar Állatorvosok Szerbiai Egyesületéhez kapcsolódik: elnöki pozícióban számos dolgot igyekezett megreformálni, illetve kialakítani. Nemcsak ő, hanem az egész csapat, ő ugyanis hisz a csapatmunkában. Vendégem dr. Csorba Csaba beszélgetésünk során mesélt pályaválasztásáról, szakmai kihívásairól, valamint arról is, hogy milyen célokat tűzött ki maga elé az egyesület elnökeként.
– Hogyan fér össze a fordítói szakma és az állatorvosi hivatás az életedben?
– Ezt sokan kérdezik tőlem, de ahhoz, hogy erre teljes választ adjak, egy kicsit vissza kell tekintenem a múltba. Valójában a fordítás mindig is jelen volt az életemben, nem hivatásként, de valamilyen formában folyamatosan foglalkoztam vele. Először egyetemistaként a Vajdasági Rádió és Televíziónál mint újságíró-riporter. Később beiratkoztam a doktori képzésre, és öt évig tanársegédként is tevékenykedtem. Mivel azonban valamiből meg kellett élnem, középiskolai szaktanárként is dolgoztam Futakon, majd a tartományi oktatási titkárságra kerültem, ahol azóta is fordítóként dolgozom. Bár az állatorvoslás és a fordítás első pillantásra két külön világnak tűnik, számomra mégis van bennük egy közös pont: az adrenalinszint és a stresszhelyzetek kezelése. A szóbeli tolmácsolás, különösen a szinkrontolmácsolás és a követő tolmácsolás rendkívüli gyorsaságot és helyzetfelismerést igényel, akárcsak az állatorvosi munka. Mindkét területen azonnali megoldásokra van szükség, nincs idő késlekedésre, és talán éppen ezért érzem magam mindkettőben otthon.
– Mi terelt az állatorvosi szakma felé?
– Mondhatni, a véletlen műve. Orvosi pályára készültem, de fiatalon az ember sok mindent másként lát. Én is inkább a szerelemmel foglalkoztam, mint hogy készüljek a felvételire. Ennek meg is lett a következménye: nem sikerült elég jól a vizsgám ahhoz, hogy felvegyenek az orvosi karra. Így került elő a „B terv”, az állatorvosi egyetem, ahová végül felvételt nyertem. Útközben azonban megszerettem ezt a hivatást. Különösen az állatorvoslás sokszínűsége nyűgözött le. Emellett nagy kihívás az is, hogy az állatok nem tudják elmondani, mi a bajuk, nekünk kell kitalálni, mi áll a tünetek mögött, ami sokkal összetettebbé teszi a diagnosztizálást. Ráadásul nemcsak az állatokkal kell foglalkoznunk, hanem a gazdáikkal is, akik gyakran pánikba esnek, amikor kedvencük megbetegszik. Ilyenkor nemcsak állatorvosként, hanem egy kicsit pszichológusként is helyt kell állnunk, meg kell találnunk a közös hangot, hogy megnyugtassuk őket. Sokan azt gondolják, hogy ez a munka egyszerű, pedig valójában egyáltalán nem az. A páciens nem tudja elmondani, mi a gondja, és közben a gazdával is foglalkozni kell. Mindez hatalmas felelősséggel és kihívásokkal jár.
– Milyen céljaid voltak, amikor a Magyar Állatorvosok Szerbiai Egyesületének elnöke lettél?
– Nagyjából egy éve töltöm be ezt a tisztséget. Ez alatt az idő alatt számos új kezdeményezést sikerült bevezetni az egyesület munkájába. A legfontosabb célom talán az volt, hogy szorosabbra fűzzem a vajdasági magyar állatorvosok közötti kapcsolatokat. Azt tapasztaltam, hogy nincs meg az a szakmai összetartás, amire nagy szükség lenne. Úgy gondolom, hogy nem szabad egymásra konkurenciaként tekintenünk. Kevesen vagyunk, támogatnunk kell egymást. Ha együttműködünk, mindannyiunk számára több lehetőség nyílik. Ennek érdekében több olyan szakmai rendezvényt szerveztünk, amelyek nemcsak a fejlődést szolgálják, hanem lehetőséget teremtenek a kapcsolatok építésére és a közösség erősítésére is. A mi munkánk rendkívül stresszes, ezért a kikapcsolódásra is szükség van, így született meg az állatorvosi bál ötlete. Ezt először tavaly rendeztük meg. Ezek az alkalmak fontosak, hiszen lehetőséget adnak arra, hogy kollégáink felszabadultan, őszintén beszélgessenek egymással. Sokan újra találkozhattak itt, olyanok, akik a munkájuk miatt már 10-15 éve nem látták egymást. Egy másik jelentős kezdeményezésünk a nemzetközi szakmai konferencia, amelyet a Magyar Állatorvosok Világszervezetével közösen szervezünk. Ez a budapesti székhelyű szervezet évente két nagy konferenciát rendez: az egyiket mindig Magyarországon, a másikat pedig valamelyik külhoni régióban. Az utóbbi években a tavaszi konferenciát nálunk tartják, és az idén már második alkalommal valósul meg. Novemberben egy másik, kiemelt eseményünk az emlékkonferencia, amelyet dr. Sinkovics Imre tiszteletére szervezünk. Ez az emléknap korábban is létezett, de tavaly magasabb szintre emeltük: kiadtunk egy konferenciakötetet, amely méltó módon örökíti meg az eseményt és az elhangzott szakmai előadásokat. A hallgatói szekciónk egy hallgatói tábort szervez március 19-e és 23-a között Palicson. A tábor részeként március 22-én, szombaton kerül megrendezésre a nemzetközi, szakmai konferencia, szintén Palicson. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezek a sikerek nem egy ember munkájának eredménye, csapatban dolgozunk. Mindig hangsúlyozom, hogy ezek a kezdeményezések közös erőfeszítésből születnek. Összességében: az elmúlt egy évben sikerült előrelépést elérnünk az egyesület munkájában, és bízom benne, hogy a következő időszakban tovább erősíthetjük a vajdasági magyar állatorvosok közösségét.
(A teljes interjút megtekinthetik a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján, és az online felületen.)
