A nemzeti gyásznap kapcsán ma a Nyugati temetőben emelt kopjafánál emlékeztek meg a politikai pártok és a civil szervezetek helybeli képviselői, valamint a kegyeletüket leróni óhajtó polgárok.
A megemlékezésen Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy felemelt fővel kell emlékezni mártírjainkra, Batthyány Lajos miniszterelnökünkre, az aradi tizenháromra és mindazokra, akik az önkényuralom áldozataivá váltak.
Fúró Dénes felvétele
– Felemelt fővel kell emlékezni azokra is, akik 1848/49-ben életüket adták a szabadságért, példát mutatva az utókornak, hogyan kell elveinkért bátran élni, megalkuvás nélkül küzdeni, és ha kell, vállalni a halált is. Példájuk erkölcsi tartást ad napjainkban is minden szabadságát és nemzetét szerető magyarnak. A Kárpát-medencei magyarság összetartozásának fundamentumai ők, akik nemzeti hovatartozásuk tekintetében igen sokfélék voltak. Az az eszme viszont, amit követtek, egyértelműen a magyar nemzet és a magyar szabadság híveivé tette őket – mondta Csorba.
Hozzátette, hogy az aradi tizenhárom közül a temerinieknek külön okuk van kettőt is kiemelni, mégpedig Knézich Károlyt és Lahner Györgyöt.
– Az egyik a Varasd környéki horvát határőrvidékről, a másik pedig Turóc vármegyéből származott. A katonasors és a hadparancs 1848 nyarán mindkettőjüket a Délvidékre és azon belül is Temerinbe hozta. Mindezt onnan tudjuk, hogy a velük való találkozást a Heves megyei nemzetőrök papja, Eperjesy Ferenc a naplójában megörökítette – magyarázta Csorba.
Az említett vértanúk rövid élettörténetének ismertetését követően hangsúlyozta, hogy Temerin 175 évvel ezelőtt pusztult el a szabadságharc küzdelmei során.
– Ezek történelmi tények, amiket nem szabad elhallgatni. Temerint száz év alatt, vagyis 1848 és 1948 között három hatalmas vérveszteség is érte. Visszafelé haladva a történelemben az első 1944-ben, majd korábban az első világháború során, de a legsúlyosabb az volt, ami 1848. augusztus 29-éről 30-ára virradó éjjelen következett be – mondta Csorba.
Ezt követően Đorđe Stratimirović, a szerbek fővezérének, Rajačić pátriárkának küldött győzelmi jelentését, valamint Jova Dobanovački Gospođinčanin visszaemlékezéseinek idézésével illusztrálta a győztes, szerb csapatok magatartását Temerin elhamvasztása során, amiből kiviláglik, hogy a menekülőket ágyúval lőtték, valamint gyalogos és lovascsapatok is üldözőbe vették őket.
A beszédet követően az egybegyűltek közösen elénekelték a Himnuszt, majd a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt helyi szervezetei, valamint a Temerini Múzeumbarátok Egyesülete és a Dél-bácskai Baráti Kör képviselői is elhelyezték a kegyelet koszorúit. A megemlékezést végül a Szózat eléneklésével zárták az egybegyűltek.
Nyitókép: Fúró Dénes felvétele
