„Nem mindegy, hogy mit és hogyan” – hallottuk sokszor Bodor Anikótól mi, akik még személyesen is ismerhettük az életvidám népzenekutatónkat. Táborokban és dalos esteken éppoly szívesen énekelte a területeinken felgyűjtött dalokat, amilyen elhivatottsággal tette ezt akár zsűriként is egy-egy fesztiválon vagy szemlén. És éppoly ízesen adta tovább a hagyatékot, ahogyan azt a vajdasági falvakban elénekelték neki az asszonyok, vagy elmuzsikálták a férfiak.
A Zengő Délvidék népzenei szemle neki állít emléket. Anikó gyűjtései öt kötetben jelentek meg, amelyekben tájnyelvet őrző szöveggel és pontos kottával örökítette meg népdalainkat az utókornak. Ezekből a gyűjtésekből válogathattak azok, akik beneveztek a szemlére, amelyet minden második évben szervez meg a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület a magyar kultúra napja alkalmából. Az idén hetedik alkalommal találkoztak a vajdasági népzenekedvelők a temerini színházteremben. A szemlére Pancsováról, Óbecséről, Péterrévéről, Újvidékről, Szenttamásról, Topolyáról és Csantavérről is érkeztek énekesek és zenészek, és a helyiek sem vallottak szégyent.
Bár a halála óta elmúlt 15 év, és felnőtt egy új nemzedék, hatása mégis itt van velünk, szellemisége továbbra is köztünk él. Ezt erősítik meg a szemle szervezői azzal is, hogy közeli barátait és munkatársait hívják meg zsűrizni.
– Úgy gondoljuk, hogy ők tudják leginkább átadni a csoportvezetőknek és csoportoknak azt, amit Anikó megkezdett. Ilyen értelemben rendszerint zsűrizik a szemlén Borsi Ferenc csókai származású citeraoktató, az Óbudai Népzeneiskola mentortanára, akit a szakmai elhivatottság mellett közeli barátság is fűzött Anikóhoz. A szemlén sokadszor zsűrizik Németh István, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének nyugalmazott szakmunkatársa is. István továbbra is folytatja a munkát, a Bodor Anikó gyűjtéseit tartalmazó ötödik kötetet ugyanis már nem maga a gyűjtő készítette elő nyomtatásra, hanem Németh István, aki rendületlenül azon dolgozik, hogy rendszerezze azt a hatalmas anyagmennyiséget, amelyet Anikó hagyott ránk. Az idén meghívtuk a zsűritagok közé Micsik Béla népzenész hitoktatót is, aki a népművészet ifjú mestere cím mellett a Magyar Kultúra Lovagja érdemmel is büszkélkedik. Nemrégiben tüntette ki a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség is Plakett díjjal, és mivel sokat működött együtt Anikóval, és sokat is tanult tőle, mindenképp szerettük volna, ha az idén ő is véleményezi a csoportok előadásait – mondta Szabó Gabriella, a szemle szervezője.
A zsűri az idén 14 fellépő válogatását és előadását méltatta. A helyiek mellett Pancsováról, Óbecséről, Péterrévéről, Újvidékről, Szenttamásról, Topolyáról és Csantavérről érkeztek énekesek és zenészek. Az esten csak egy citerás lépett színpadra, összesen három szólista szerepelt, a többiek énekcsoportokban és tamburazenekarokban szerepeltek. Jelenleg tehát a korábban hiányolt tamburazene szempontjából jól állunk Vajdaságban, a citerások jelenlétét viszont erősíteni kellene. A Zengő Délvidékhez hasonló szemlék kitűnőek arra, hogy ilyen szempontból is viszonylag átfogó képet kapjunk – hívta fel a figyelmet a megcsappant érdeklődésre a szervező.
Az estet a Kamrás együttes lemezbemutató koncertje zárta. Az észak-bácskai zenekar széles körű repertoárral örvendeztette meg a közönséget, a Kárpát-medence egész területéről hallottak népdalokat a nézők és a résztvevők.
A bemutatkozásokat közös öröméneklés és muzsikálás zárta (Fotó: Tóth D. Lívia)
Nyitókép: A szemlén tömegesen vettek részt a tamburások: fotónkon a szenttamási banda (Fotó: Tóth D. Lívia)
