A vidékünket, egyben Szabadka múltját átfogó elmúlt 100 év történelmét és viszontagságait igazából akkor tudjuk megérteni, ha sikerül az egykor élt egyének érzelmeit beazonosítani. Ekkor talán megérthetjük azokat is, akik a komolyabb feszültségekkel járó folyamatok mozgatórugói vagy áldozatai voltak. Habár Lovas IldikóSzép Amáliák című, cselédregényként megjelent kötetének szereplői fiktívek, olvashatunk többekről is, akiknek a neve megegyezik valóban élő személyekével, akik a vajdasági magyar közösség kulturális és irodalmi folyamatait irányították. Ezzel a szerző igyekszik több korszakalkotó egyént visszahozni a köztudatba. A könyvbemutatón elhangzott, hogy Lovas Ildikó nem kevés időt és energiát fektetett abba, hogy levéltárakban régi újságcikkeket, kiadványokat böngésszen, és egy idő után annyira magával ragadta a kutatás varázsa, hogy határozottan pontot kellett tennie a regény kiadását megelőző, csaknem hat évig tartó munkafolyamat végére.
– Ebben a regényben a Pannon-medence és a pannon táj, az itt élők egyéni sorsait, személyiségük és szándékuk sajátosságait szerettem volna megragadni és kifejezésre juttatni, a közbeékelt korabeli újságcikkeket, könyvekből vett részleteket, más vendégszövegeket segítségül hívva. A Pannon kifejezést szándékosan használom a Kárpát-medence helyett. Mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy már generációk óta akarva vagy akaratlanul áldozatai vagyunk a történelemnek, és az emberi sorsok szorosan összefonódnak a föld fogalmával, hiszen az itt élők valamelyik ősének biztosan volt a tulajdonában több-kevesebb szántó. Kivéve a cselédeket, a zsellért, avagy a nincstelent. És ezt az átlagtól különböző „más” emberfajtát, a múltban elfoglalt helyét szerettem volna megragadni a Szép Amáliákon keresztül, ezért is kapta a cselédregény megnevezést. Érdekesség, hogy a kutatásom arra is rávilágított, hogy a sajtóorgánumok, így a szabadkai lapok a maihoz hasonlóan 100 évvel ezelőtt is a szenzáció eszközével igyekeztek minél inkább eladhatóvá tenni a termékeiket. Ugyanakkor abban az időben ez a munkatársak puszta megélhetéséért történt, hiszen több évtizeddel ezelőtt például nem kaptak külső forrásból a fenntartásukat biztosító támogatást – osztotta meg gondolatait és kutatási tapasztalatait hallgatóságával Lovas Ildikó a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár padlástermében. A múlt évben napvilágot látott kötet szerzőjével Brenner János szerkesztő, a Forum Könyvkiadó Intézet munkatársa beszélgetett.
Nyitókép: Lovas Ildikó új könyvének topolyai bemutatóján (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
