A könyvbemutatón
A Sziveri-féle Symposion szerkesztőségének tagja, Csorba Béla sokoldalú munkásságot fejtett és fejt ki, hiszen nemcsak író, irodalmár és költő, hanem tudományos munkatárs, néprajzkutató és közéleti szereplő is. Ennek a szerteágazó munkásságnak közös vezérfonala az igazságkeresés és az úgynevezett társadalomhigiénia kérdéseinek boncolgatása.
A fentieket Sáfrány Attila mondta a minapi irodalmi esten, amelyen a szerző legújabb kötetét mutatták be Kishegyesen. Csorba Béla a könyvről szólva elmondta, hogy publikált jegyzeteinek, glosszáinak száma sokkal nagyobb, így a válogatáskor azokra összpontosított, amelyek a mai napig lényeges üzenetet hordoznak. Mint mondta: a kötetből kihagyott több, a hétköznapi jelenségeket kíméletlenül bíráló írást, mert többségük napi politikai fontossággal bírt, de mára már nem időszerűek. A beszélgetésben szó esett a vajdasági magyar újságírásról is (hiszen a műben szereplő szövegek többnyire a publicisztikai műfajhoz tartoznak), s erről a szerző azt mondta, hogy a napilap, a hetilapok, a rádiók és a tévék a hatalom kiszolgáltatottjai, s mindaddig, amíg a tömegtájékoztatás anyagilag nem független, nem követhet pártatlan szerkesztéspolitikát, állandóan kompromisszumokat kell kötnie. A politikai témák közül többször is felmerült a kisebbségi autonómia-koncepció kérdése, s ezzel kapcsolatban Csorba elmondta, hogy nagyon fontos körülménynek tartja, hogy a magyar kisebbségi autonómia-követelések legalább annyira zavarták Budapestet, mint Belgrádot. A magyar poltikai elit valójában nem tudott mit kezdeni a szomszédos országokban élő magyar kisebbséggel. Számukra az EU-tagság volt az elsődleges cél, és azzal érveltek hogy a többi kérdést EU-tagként könnyebben tudják kezelni.
