Minden évben készítenek egy amforát
Alig fejeződött be a bácsfeketehegyi kultúrházban a képzőművészeti tábor, a múlt héten megkezdődött a kerámiatábor, és július 6-án szerdán, az érdeklődők ízelítőt is kaphatnak a tábor alkotásaiból. Ahogyan a képzőművészeti tábor úgy a kerámiatábor sem valaki ellen, vagy más indokból jött létre, egyszerűen azért, mert megvolt rá a lehetőség és a bácsfeketehegyi kultúrház élt ezzel a lehetőséggel.
– A festőtábor megszervezésének ötlete is úgy indult, hogy találkoztam Gyurkovics Hunorral és megkérdeztem, van-e kedve tábort szervezni Bácsfeketehegyen, és így történt Nemes Fekete Edittel is. Van hét vendégszobánk, és ez ideális a kisebb létszámú táborok megtartására. Teljes szabadságot adtunk természetesen mindkét tábor alkotóinak, abban is hogy kiket hívnak meg és a témaválasztás kérdésében is, csak annyi a kikötésünk, hogy az alkotásokból hagyjanak egyet-egyet itt. Az idő rövidsége miatt nem pályáztunk, így csak az ellátást és a nyersanyag egy részét tudtuk szavatolni, de a művészek így is vállalták a munkát – mondta Pál Károly, a bácsfeketehegyi művelődési egyesület elnöke, a tábor házigazdája.
Évtizedekig vezette a kishegyesi kerámiatábort Nemes Fekete Edit, s mivel tavaly nem sikerült megszervezni az ötvenedik kishegyesi tábort, örömmel vállalta a bácsfeketehegyi szervezést.
– Megtiszteltek azzal hogy megszervezzem a tábort, nevet adjak neki és meghatározzam az állandó tematikáját is. A kishegyesi kudarcot követően, ahol több mint három évtizeden keresztül dolgoztam, szerveztem, és ahol a végén még azt sem kaptam meg, hogy értesítsenek arról, van-e pénz a művésztelepre vagy nincs, valóban jóleső érzéssel töltött el a felkérés. A két legfontosabb dolog volt nevet és témakört szabni a művésztelepnek. Végül úgy gondoltam, hogy a témakör magától adódik ez pedig az itteni emberek két kultikus termése a kenyér és a bor, s mikor ez eldőlt, az elnevezés is szinte magától érthető volt: az „amfora”, mint e két termék keramikusok, gölöncsérek által készített évszázados tárolóedénye –hallottuk Nemes Fekete Edittől, a művésztelep vezetőjétől.
Gajda Szilvia a munkáival
A résztvevők között természetesen többen is vannak, akik állandó résztvevői voltak a kishegyesi művésztelepnek, a táborvezetőn kívül Handalovic Drago Dobojból, akinek több alkotása látható ma is a kishegyesi téglagyárban, Milorad Joksimovic, törökbecsei keramikus, Vékony Lajos topolyai származású Szabadkán élő keramikus, a palicsi Sinkovics Erzsébet, Baranyi Zlata tanítványa, aki a hetvenes évektől kezdve részt vett a hegyesi művésztelep munkájában, de természetesen vannak „újak” is, a zentai Gajda Szilvia, a magyarországi Antal András, a rakutechnika nagymestere, a szekszárdi Kemp Zsuzsa, a horgosi Holló Borbála, a kanizsai Keramika csempegyár tervezője, a kamanci (Sremska Kamenica-i) Budzarov Németh Ágnes, a kishegyesi Talpai Zsana. Akárcsak a festők, a keramikusok sem tartózkodnak mindannyian tíz napig a telepen , legtöbben 3-4 nap után egyéb kötelezettségeik miatt elmennek, de alkotásaik egy részét a házigazda rendelkezésére bocsátják.
Az első tábor egyik úgymond altémaköre a család volt, és ebben a témában készítette munkáit Gajda Szilvia, akivel Mezei Erzsébet szerettette meg a kerámiát, s aki egyedül korongozott a bácsfeketehegyi táborban és ennek megfelelően fazekas agyaggal is dolgozott.
Holnap délután a művésztelep befejezésekor az itt készült alkotások egy részéből már kiállítást is készítenek. A teljes áttekintést a munkáról, ugyanúgy, mint a festők munkájáról, a szeptember 23-án sorra kerülő tárlat ad majd.
