Munkában a kis alkotók
Azért kell a tábor elnevezését illetően ilyen körülményesen fogalmazni, mert mint Szalma István, a tábor házigazdája mondta, az egyesületek és szervezetek újraregisztrálásakor, néhány évvel ezelőtt, elfelejtették újra bejegyeztetni a több mint fél évszázados múltra visszatekintő Dévity Imre Kerámiai Művésztelepet. Ezt a hibát feltehetően kijavítják, és folytatódhat a hagyomány.
Felvetődhet persze az is, hogy miért egy magánházban, Szalma Istvánnál tartják a kerámiatábort, pedig a válasz kézenfekvő: Szalma, és a Kishegyesről elszármazott, ma Magyarországon élő keramikus Csernus László, féltestvérek, rendszeresen tartják a kapcsolatot és beszélgetéseik során merült fel az ötlet, hogy akár a szülői házban is meg lehet tartani a tábort a gyerekek számára.
– A téglagyár volt a művésztelep házigazdája évtizedeken keresztül, ott volt egy jól felszerelt műhely is, de az is az új tulajdonosoké lett. Talán az új tulajdonosokkal sem lett volna baj, de a termelés leállt, és nem volt hol kiégetni a munkákat. A hely hiánya és a kemence hiánya okozta tehát, hogy itt legyen nálam a tábor. A nyár elején már volt egy tábor és akkor a helyi közösség által vásárolt kemencét idehozták, hogy tudjunk dolgozni, és jelenleg is itt van. Az agyagot, a festéket, zománcokat László segítségével kedvezményes áron tudtuk beszerezni, s ezzel elkezdődhetett a munka. Most itt gyerekek és amatőrök vannak, de korábban meghívásos alapon művészek is voltak. Az is a tervünk, hogy évente legalább kétszer legyen rendezvényünk, egyik a művésztelep a már ismert alkotók számára, és a másik a gyerekek és amatőrök számára. A legfontosabb, hogy legyen folytonosság a munkában, folytatódjon a hagyomány és legyen utánpótlás is, hiszen közülük kerülnek majd ki a leendő keramikusok – mondja Szalma István hozzátéve, hogy László is a Dévity Imre Művésztelepen került kapcsolatba az agyaggal, a kerámiakészítéssel, egy időben az ifjúsági csoport vezetője is volt és munkáival már iskolás korában nemzetközi sikereket ért el.
Szalma István egy rakutechnikával készült edénnyel
A művészeti vezető szerepét Csernus László vállalta, de ezúttal nem tudott jelen lenni, mert egy kiállítását készítette elő Kecskeméten. A gyerekekkel azonban gyakorlott és ismert keramikusok foglalkoztak. Cservenák Erzsébet nyugalmazott képzőművészeti tanár, Mihályfi Marika nemzetközileg ismert keramikus, a rakutechnika kiváló ismerője, és dr. Radmila Marković, akinek szintén sokéves tapasztalata van a kerámia készítésében.
– Mi magunk között 50+2-nek neveztük el a tábort, mert valójában tavaly is volt alkotótáborunk. A lényeg azonban az, hogy volt agyagunk, volt festékünk, itt van a kemence is, egyszóval minden feltétel megvolt a munkára. Nem is szólva arról, hogy István nemcsak kitűnő házigazdának, hanem jó szervezőnek is bizonyult. Én ugyan Topolyán élek, de évtizedeken át képzőművészeti tanár voltam az iskolában, és ebben az időszakban a művésztelep házigazdája is. Innen az ismeretség Istvánnal és Lászlóval is. Az utóbbi időben, főleg mióta nyugdíjas vagyok, nem sokat kerámiáztam, inkább festettem, mert az mégis olcsóbb mulatság, de nagyon szeretem a kerámiát, a főiskolán kerámiából is vizsgáztam. Itt most mintegy 30 gyerek ismerkedik a kerámiakészítéssel és ez szerintem nagyon fontos annak érdekében, hogy legyen utánpótlás, hiszen ilyenfajta képzés pillanatnyilag nem folyik – mondja Cservenák Erzsébet.
A házigazda azt mondja, hogy számításai szerint a tábor költségei ilyen körülmények között húszezer dinár körül mozognak, de számíthatnak a helyi közösség és az önkormányzat támogatására is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy éppen ott-tartózkodásunkkor látogatta meg a fiatalokat a kishegyesi polgármester, és a helyi közösség titkára.
