2024. július 17., szerda

Temetőrendezés közmunkában

A jövő hónap elején derül ki, lesz-e pénz a vízhálózatra – A szemételhordás nem csupán a rendszeres szolgáltatás, hanem a kultúra kérdése is

A munkaidő végéig eloltják a tüzet (fotó: Papp Imre)


A hét elején kivonultak a tűzoltók a bácsfeketehegyi „kistemetőhöz”, mert valaki azt jelentette, hogy tűz ütött ki a használaton kívüli temetőrészben. Tűz valóban volt, de a közmunkában dolgozó munkások égették felügyelet mellett a száraz gallyat.

– Öt ember közel három hónapja dolgozik az úgynevezett kistemetőben, ahol az elmúlt évtizedekben elmaradt a karbantartás, felverte a gaz és a facsemeték, sőt karvastagságú fák is. Meghirdettük a faluban, hogy akinek kell tüzelő, jöhet és viheti, de úgy látszik, nem kellett, csak egyetlen ember vitt rőzsét télire. Ezért kénytelenek vagyunk elégetni. Munkaidő végén összehordunk egy nem túl nagy kupacot és reggel meggyújtjuk, hogy egész idő alatt szem előtt legyen, nehogy a tűz ellegeljen és begyújtson olyan részeket is amelyekhez azután tényleg tűzoltók kellenének. Ez most a legnagyobb munkánk. Igaz, lett volna munka a „nagytemetőben” is, de az lett a döntés, hogy ezt is rendbe kell tenni. Becslésem szerint ez legalább 3-4 hektárnyi sűrű bozóttal benőtt terület, és kérdés, hogy be tudjuk-e majd fejezni – mondta Hallgató Sándor, a bácsfeketehegyi EKO-Komunal vállalat igazgatója.

A kommunális vállalat másik, a lakosság szempontjából is létfontosságú tevékenységi területe a vízellátásról való gondoskodás. Ez, ahogyan az igazgató mondja, minden nap leköt néhány embert.


Valaki házi szeméttel tömte tele a szemeteskannát, még a földre is jutott belőle


– Több mint negyvenévesek a fém- és azbesztbeton csövek, nagyon elhasználódtak és ami talán még nagyobb gond, hogy nincs megoldva a folyamatos klórozás, nincsenek frekvenciaszabályozók a pumpákon, nincs tartalékpumpánk, ki kellene cserélni a csöveket a kutakban, mert beomolhatnak, egy pumpát tavaly így veszítettünk el… Ne is soroljam! A vízdíjból befolyó pénz a napi munkákra, a legsürgősebb javításokra elegendő. Ezért is pályáztunk a Tartományi Nagyberuházási Alapnál, 3,8 millió dinárt szeretnénk kapni a hálózat felújítására. Nemcsak az a baj ugyanis, hogy elavultak a csövek, hanem az is, hogy a megépítés sem volt megfelelő. Vékony fővezetékeket raktak le, mert nem volt túl sok jelentkező, azután meg mindenki rákapcsolódott. Így hiába van a kutakban megfelelő nyomás, a vékony csövek miatt a periférián alig csordogál a víz. A sok javítás miatt ezért mindent meg is teszünk a vízhasználati díj behajtása érdekében. Mint máshol is, itt is az a helyzet, hogy a lakosság túlnyomó része rendesen fizeti, de mindig akad, aki évek óta tartozik. Tavaly óta többször is felszólítottuk őket, lehetővé tettük a részletekben történő fizetést, s akik még ezek után sem voltak hajlandók fizetni, azokat lekapcsoltuk. Úgy határoztunk, hogy a jövőben gyakrabban olvassuk le az órákat, hogy a számlák ne legyenek túl nagyok. Korábban félévente olvasták az órákat, most negyedévenként, de jó lenne kéthavi időközökben leolvasni őket, hogy könnyebb legyen a kifizetés is – mondja az igazgató.

A harmadik fontos tevékenységi területe a cégnek a szemétkihordás. Az igazgató szerint részükről ezzel nincs semmi gond, ugyanúgy szervezték meg, mint Kishegyesen, az adott napon az utcára kitett zsákokra rá kell ragasztani a matricát és azt a munkások elviszik. A gond a szanaszét dobált szemét. A vandálok mindig megrongálják, kiborítják az utcai szemeteskannákat, az „okosok” meg azonnal odarakják a házi szemetet is. Ez az igazgató szerint már nem a szervezés, szervezett szemétkihordás, hanem egyszerűen a kultúra kérdése.