Faragó Alíz: Akár egy mondatban is válaszolhatnék, hogy igen, megterheli éspedig nagyon. A fiam negyedikes középiskolás és tegnap is azzal jött, hogy adjak neki 200 dinárt tankönyvre. Ez egy jó ideig ismét így fog menni. Természetesen nemcsak tanszer kell, hanem öltözék, tornacipő stb. is. Minden nap utazik Szabadkára, és a beosztása olyan, hogy reggel megy és este későn ér haza, természetesen napközben is kell ennie valamit. Gond van egyébként a szombati beutazással, mert sokkal kevesebb a járat, de remélhetőleg ezt majd megoldják.
Aleksandar Živančević: Egyetemre jár a gyerek és sajnos nem tudott bejutni az állami finanszírozottak közé, vagyis magánúton tanul. Ez minden évkezdéskor 80-90 ezer dinár tandíjat jelent. Mivel Újvidéken lakik, ez még plusz 110 euró, meg a költségek, azután még a heti hazautazás, és természetesen ennie is kell valamit, a menzára nem érdemes járnia, mivel nem állami költségvetésen van, kedvezményt sem kap. Erre még rá kell számolnunk a könyveket, a tanszereket, bátran állíthatom, hogy a fizetésem teljes egészében erre megy.
Gubena Piroska: Szinte minden pénzünket ezekben a hetekben a gyerekekre fordítjuk. A fiunk most kezdett középiskolába járni, minden nap utazik, ezt még ki is lehet fizetni, de ott vannak a tankönyvek és más kiadások is, és nemcsak ő van, hanem a kislány is. Nagyon nehéz beosztani az anyagiakat. Most gyűjtöm a papírokat, és remélem, kap ösztöndíjat. Nagyon sokat segítene rajtunk, ha ez sikerülne.
Szűgyi István: A lányom lediplomázott, de a fiam most kezdte az egyetemet, és egészen pontosan tudom, mi vár ránk az anyagiakat illetően. Szerencsére sikerült bejutnia az állami költségvetésűek sorába, így nem kell tandíjat fizetni, de Újvidéken fog lakni és számolni kell a magas lakbérrel, a hazautazással, a tankönyvekkel, bár tudom, hogy ez utóbbiakra a pénzt nem egyszerre kell kiadni, hanem folyamatosan, szinte az egész évben. Még ilyen feltételek mellett is ez fogja jelenteni hónapokig a legnagyobb kiadásunkat.
