Terék Anna és Deissinger Ákos a szerda esti beszélgetésen (fotó: Papp Imre)
A tavaly megújított Csépe Imre Irodalmi Emléknap, a Hegyesi LITERAtúra első napján a fiatal alkotók közül Terék Anna költő mutatkozott be a hegyesi közönségnek. A Deissinger Ákos vezette beszélgetésen szó esett a versekben tapasztalható ismétlődő motívumokról, a női írásmódról, a városokról, a felnőtté válásról… Az ismétlődő motívumok a fiatal szerző legújabb kötetével, a Hajtogatással kapcsolatban vetődtek fel.
Ezzel kapcsolatban Terék Anna elmondta, hogy nincs olyan vers, amelyik megáll önmagában, valamilyen formában kapcsolódik a másikhoz és innen is lett a kötet elnevezése Hajtogatás. Másrészt ha az ember megír egy verset és azt később is jónak tartja, akkor ez a motívum ismétlődhet is. Mint mondta, nem tudja eldönteni, hogy úgynevezett női irodalmat ír-e, de biztos, hogy a dolgokra nőként reagál és sok esetben eltérő a férfiak és a nők reagálása. A testiség esetében például a férfiaknak elegendő a vizuális inger, a nőknek viszont érintés kell. A művekben szereplő városoknak nincs közük a felnőtté váláshoz. Talán segítettek a szülőktől való elszakadásban, de ez egyáltalán nem hely kérdése. Magyarországi tartózkodásáról elmondta, hogy amikor oda indult, nem gondolkodott azon, milyen magyar is, határon túli, szerbiai, erdélyi vagy felvidéki, vagy egyszerűen szerb, szlovák vagy román, ahogyan ott gyakran nevezik az embert. A határon túlitól azt várják, hogy sírjon, nem érdekli őket az itteni ember szerelme, családi története, az utazásai. Az erdélyiek például sokkal elfogadóbbak voltak, nem tettek megjegyzést erre vagy arra, hogy ez tájszólás stb.
