Gulics Mihály és Milan Đurđević (fotó: Papp Imre)
A munka nélküli ember minden munkát elvállal és nem támaszt feltételeket: dolgozni akar, hogy pénzt kereshessen, és a legfontosabb, hogy pénz azonnal legyen, mert tartalékok már régen nincsenek.
Gulics Mihály majd két éve már, hogy ilyen alkalmi munkákat próbált vállalni, akárcsak Milan Đurđević. Ők, mint mondják, becsülettel dolgoztak, a bér azonban elmaradt, és ez családi drámákat is okozott.
– Az autóúton a Mandić-féle moteltől a Kishegyes és Topolya közötti úgynevezett 51-es kilóméterkőig őriztük a munkagépeket és a lerakott követ. A cég, nem is tudjuk pontosan, talán niši, de a főnök dimitrovgradi volt. 2010 májusától, ha jól emlékezem, május 8-tól kezdtem dolgozni, és dolgoztam egészen az idén márciusig, amikor a felügyelőség szét nem zavart bennünket, mondván, hogy nem akar itt látni közülünk senkit, mivel nem vagyunk bejelentve. Néha a Mandić motel közelében dolgoztam és napi 17 kilométert bicikliztem egy irányban, mert pénzünk az utazásra természetesen nem volt. Néha nekem kellett vinnem gázt, hogy melegedhessek, mert a cég ilyesmiről nem gondoskodott. Némelyikünktől elkérték a munkakönyvet, állítólag azért, hogy bejelenthessenek, de szó sem volt ilyesmiről. Sajnos semmilyen papírt nem készítettünk, semmilyen szerződés sem volt arra vonatkozóan, hogy kinek mi a feladata és mik a kötelezettségei. Ez nagy hiba volt, és remélem okulás lehet másoknak is, mert így nehéz követelni a nekünk járó pénzt – mondja szinte egy szuszra Gulics Mihály, akinek erre a helyzetre ráment a házassága is.
Milan Đurđeviić, a szikicsi Njegos egykori munkása Mihály sorstársa.
– Az autóúton is meg a palicsi pincegazdaságban is együtt dolgoztunk és mindkét cég nagyon sokkal tartozik nekünk az elvégzett munkáért. Mihálynak legalább 80 ezer dinárral tartoznak, nekem kb. 37-38 ezer dinárral az autóútról meg a pincegazdaságból is. Tavaly decemberben 5-e és 7-e között, amikor jött egy hidegfront, a szőlőben tüdőgyulladást kaptam, de természetesen ezt sem tudom majd bizonyítani. A szőlőben talán néhány hónapot töltöttem összesen, az autóúton viszont legalább négy hónapot. A belügyben azt mondták, eljárást indítanak alkalmazóink ellen, de hogy mikor lesz ebből nekünk pénzünk, azt valószínűleg majd csak évek múlva tudjuk meg – mondja Mila Đurđević.
Mindketten munkanélküliek, Mihály cipésztechnikus volt, Milan pedig a Njegos-birtokon dolgozott, és már nem számít munkanélkülinek, de mint mondja, a napokban megkapja a státust. Abban reménykednek, hogy a belügyi vizsgálat számukra kedvezően végződik és ennek alapján ők is elindíthatják keresetüket cégeik ellen.
