Doroszló és Sztapár szövetsége

A topolyai Nagyidei Márk, a helyi Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Középiskola negyedik osztályos diákja a Kaposváron megrendezett Tudományos Diákkörök XXIV. Kárpát-medencei Konferenciáján helytörténeti szekcióban első díjban részesült Barátság az idők zivatarában – Doroszló és Sztapár szövetsége című kutatómunkájával. A fiatal kutató elmondta lapunknak, hogy erről a versenyről a történelemtanárától hallott először még második osztályosként. 
– A tanárom mondta el, hogy egyéni kutatást kell majd végeznem, amitől először kicsit megijedtem, de végül a biztatására indultam el ezen az úton. Másodikban úgy döntöttem, hogy történelemmel fogok foglalkozni, mivel az érdekel, valójában így kezdtem helytörténeti témákkal foglalkozni.

Mely történelmi esemény áll a kutatásod középpontjában?
– Ezt a kutatást 2022 nyarán kezdtem el, a témám Doroszlónak és Sztapárnak a barátsága volt. Doroszló egy valamikori színmagyar falu, Sztapár pedig szerb falu: mindkét település Nyugat-Bácskában található, egymástól 6 kilométerre. Az érdekesség az, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharctól kezdve fennáll közöttük egy mai napig tartó szövetség, barátság. A kutatásom központi témája az 1941-es események: azzal foglalkoztam, hogy 1941-ben, amikor többek között Bácskát is visszacsatolták Magyarországhoz, akkor a két falu hogyan segített egymásnak, a magyar honvédek bevonulásakor a doroszlóiak hogyan álltak ki a sztapáriakért, és amikor a szerb katonák kivonultak, akkor hogyan álltak ki a sztapáriak a doroszlói magyarokért. A témáról először a mentoromtól, Német Klaudiótól hallottam, ő foglalkozott az 1944-es délvidéki vérengzések ideje alatt elkerült tragédiákkal, és ennek kapcsán beszélt Doroszlóról és Sztapárról – ekkor vetődött fel bennem a kérdés, hogy vajon mi történhetett a negyvenes évek elején. 

Milyen jellegű forrásokat használtál fel a kutatásodhoz?
– Alapvetően ötféle forrást tudok felsorolni, ezek közül négy írásos. A doroszlói katolikus plébániának a historia domusa, a ’41-es eseményekben kulcsszerepet betöltő Bártol Istvánnak a személyes iratai, a korból és a későbbről származó napilapok, valamint a témával foglalkozó szakirodalom. Az ötödik forrásomat az úgynevezett oral history képezte, talán ez volt a legérdekesebb az egész kutatásban, ugyanis olyan idős személyekkel készítettem interjút, akik megélhették a ’41-es eseményeket, vagy első kézből hallották a történteket.

Első helyezett lettél ezen a színvonalas konferencián. Számítottál erre a szép helyezésre?
– A TUDOK-ról azt kell tudni, hogy az évek folyamán nagyon kidolgozott és szép munkák vannak a szekciókban. Ahogyan az elmúlt években is, úgy idén is erős volt a mezőny. A kutatásom kétéves munka, és elég jónak éreztem, reménykedtem abban, hogy valamiféle elismerésben részesülök. Amikor azonban a szekcióülés elkezdődött, és a másik öt munkát végighallgattam, akkor kicsit megijedtem, mivel ahogyan említettem, erős volt a mezőny. Eredményhirdetéskor, amikor megtudtam, hogy első lettem, nagyon jó érzéssel töltött el! – mondta Nagyidei Márk végzős diák, aki hozzátette, hogy tervei szerint Szegeden szeretne továbbtanulni történelmet. Számára azért is volt fontos ez a verseny, mert bevezette őt a kutatásba, illetve abba, amivel később is foglalkozni szeretne.

A gimnazista kutatómunkáját Német Klaudió segítette, aki elmondta, hogy Márknak nagy tehetsége van a kutatáshoz, illetve ahhoz, hogy a darabokból egy egészet illesszen össze. 
– Ezzel a Kárpát-medencei első díjjal talán kapott is olyan visszaigazolást, amely erőt adhat neki ahhoz az úthoz, amelynek során majd az egyetem befejezését követően történész lesz. Természetesen, ahol csak tudom, segíteni fogom a későbbiek során is a pályafutását – fogalmazott Német Klaudió.