Nagyon sokan látták eddig Topolya Község Múzeumában az Őseinket felhozád elnevezésű vándorkiállítást, amelyet október végéig lehet megtekinteni. Régészeti történelmi kiállítás, amely a népvándorlás korát, azon belül is leginkább a honfoglalás kort öleli fel. Radaković Marina, a topolyai múzeum igazgatónője elmondta, Raško Ramadanski archeológus, az Óbecsei Városi Múzeum régésze a vendégkiállítás kurátora. A népvándorlás kora 375-ben a hunok bejövetelével kezdődött el, és 896-ban a magyaroknak a honfoglalásával fejeződött be. A népesség összetételét és egyéb szempontokat figyelembe véve nagyon gazdag és izgalmas korszakról van szó.
– Ez a kedvenc korszakom. Régészként elmondhatom, hogy számomra ez a legszebb korszak. Topolya községben is a népvándorlás korából van a legtöbb régészeti anyag feltárva. Igaz, nem honfoglalás, hanem avar koriak, tehát korábbiak, de csaknem 500 sírról beszélhetünk, amelyről bizonyosan tudhatjuk, hogy abból a korszakból származik. Érdekességként említeném, hogy a község területén nem lettek honfoglalás kori sírok feltárva. Itt a honfoglaló magyarok valamilyen okból nem telepedtek meg, viszont Óbecse környékén igen. A legtöbb lelet véletlenszerűen került elő, de több lelőhelyről. Érdekesség, hogy Óbecsén ugyanúgy találhatók avar és honfoglalás kori emlékek is, vagyis sírok, és azok vannak most bemutatva. A honfoglaló magyarságra az a legjellemzőbb, akárcsak az összes többi népvándorlás kori népre, hogy lovas nomádok voltak. Az eurázsiai sztyeppékről érkeztek. Az anyagi kultúrájuk esetenként eltért, de mégis hasonló volt az előttük itt élő népek anyagi kultúrájához. Olyan népről van szó, akár a magyarok értelmében is, amely keveredett, tehát azokkal a népekkel, amelyeket magukkal hoztak ide a Kárpát-medencébe. A fellelt tárgyakból van egy ízelítő kiállítva – ismertette a múzeum igazgatónője, és még számos érdekességre felhívta a figyelmet.
– A lovas temetkezésekből, a lószerszámokból is maradtak ránk leletek. A lovaikat ugyanúgy tisztelték, feldíszítették, ahogy a lovasok is feldíszítették saját magukat. A kiállításon nagy hangsúlyt kapnak az övek, amelyeket a harcosok viseltek, és sajnos nem állították ki a reflexíjat, vagyis a visszacsapó íjat, amelyből vannak rekonstrukciók. Hely hiánya miatt ezek nem lettek bemutatva, hiszen ez az avarokra és a magyarokra, meg persze a hunokra is jellemző fegyver. A magyaroknál elég gyakori volt a lovas temetkezés is, akkora kultusza volt a lónak, annyira tisztelték, hogy amikor egy lovas elhunyt, akkor a lovat feláldozták, és eltemették a gazdája mellé.
Radaković Marina azt is elmondta, hogy mindennapi viseleti tárgyak is ki vannak állítva, övgarnitúrák részei, fémből készült garnitúrák részei, elsősorban vasból, de vannak olyanok is, amik ezüstből vagy aranyozással készültek.
– A női viselet egyik nagyon jellemző darabja az úgynevezett „s” hajkarika, amely nemcsak a honfoglalás korában volt divat, hanem később, még az Árpád-korban is megmaradt. És ami talán mindenkinek a legérdekesebb, az a csontváz. Egy honfoglalás kori hölgynek a csontváza, amelynek korát mintegy 19 és 22 évre datálják az antropológusok. Betegség jelei nem látszódnak magukon a csontokon, nagyon szépen megőrzött csontvázról van szó, amelyet Péterrévén tártak fel. A koponyája alapján a budapesti Természettudományi Múzeumban Gábor Emese portrészobrász rekonstruálta a 10. századi nő hű arcmását, ez szintén megtekinthető a múzeumban.
Nyitókép: Sokan látták már a kiállítást (Tóth Péter felvétele)
