A topolyai Sarlós Boldogasszony-templomban Szent Vendel napján terménybetakarítási hálaadó szentmisén vettek részt a hívek, melynek során az oltár elé helyezett kerti vetemény, gyümölcs és termény lett megszentelve. Szent Vendel fiatalként kereste a maga útját, a papi hivatás felé áhítozott, édesapja azonban ezt nem engedte. Az akkori háborúk miatt nem jutott el a Szentföldre, életszentségét a német nyelvterületen élte meg, ahol remeteként a juhok és egyéb haszonállatok őrzése volt a feladata. Ezáltal az állattartók egyfajta védőszentet, oltalmazót találtak benne – mondta Szakály József topolyai plébános.
– Nagy valószínűséggel a török utáni újratelepítéskor – mivel főleg a Felvidékről jöttek ide családok a XVIII. században – érkezett meg Szent Vendel tisztelete, többek között Topolyára is. Vidékünkön nagyon erős az ő megbecsülése, mellékoltárt is állítottak neki Topolyán. A róla készült kép feltehetőleg az 1830-as években készült. Ami biztos, hogy az akkori barokk kistemplom 1880 és 1888 között nagy fölújításon esett át, s valószínűleg akkor készülhetett vagy restaurálhatták Szent Vendel oltárépítményét, de tény, hogy a topolyaiak annyira megszerették, hogy amikor a kistemplomot lebontották, és fölépült a nagytemplom, akkor áthozták Nepomuki Szent János és Szent Vendel mellékoltárát. Két évvel ezelőtt Korhecz Papp Zsuzsanna restaurátornak köszönhetően megnyertünk egy pályázatot, amellyel sikerült fölújítani ezt az oltárképet. Ő restaurálta, így teljes eredeti pompájában ragyogja be templomunkat. Úgy éreztem, nemcsak meg kell tartanunk Szent Vendel tiszteletét, vagy ahogy mondani szoktam, a mellékoltár „búcsúját”, hanem a terménybetakarítási hálaadás őszi szokását is szeretném ehhez a szenthez kapcsolni, hiszen ő az állattartók és a földművelők nagy oltalmazója és védőszentje, s elődeink is valószínűleg ezért ragaszkodtak hozzá. Az idén október 20-a, Szent Vendel napja vasárnapra esett, így magától értetődő volt, hogy aznap legyen ez az ünnepség. Ebből az alkalomból megkértük az embereket, hogy hozzanak gyümölcsöt, föld terményét, amelyet az oltár elé tettünk ajándékként, köszönetünk kifejezéseként az Úristennek, azért az áldásért, hogy ebben az évben is termett a föld, még ha hatalmas kárt is okozott az aszály. Fontos hangsúlyozni, hogy ne csak mindig kérjük az áldást és a segítséget az Úristentől, hanem ne felejtsünk el hálát adni!
A szentmise után ájtatosságot tartottak a Vendel-oltárnál.
Az idei aszály ellenére van miért hálásnak lenni (Topolyai Plébánia)
Nyitókép: Az oltárnál maradt terményt, gyümölcsöt jótékony célokból a Caritas szervezet gondjára bízták (Topolyai Plébánia)
