A klasszikus értelemben vett háztáji állattartás visszaszorulóban van. Jóformán már csak nagyobb farmokon, telephelyeken tartanak vidékünkön állatokat. Dr. Roman Andrej állatorvos, a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület tagja szerint az állattenyésztés az emberiség legnagyobb vívmányai közé tartozik, s ez nagyban befolyásolta és a mai napig befolyásolja az emberi civilizáció fejlődését. A háziállatok teje, húsa, tojása táplálékot és nyersanyagot biztosít számunkra. Ezenkívül számtalan gazdasági, szociális és kulturális funkcióval bír az állattartás. Az utóbbi időben sokan terjesztik, hogy az állattartás milyen káros következményekkel jár együtt, a legtöbb esetben azonban ezek az állítások túlzóak vagy akár alaptalanok is. Dr. Roman Andrej véleménye szerint az állattartásnak nélkülözhetetlen szerepe van a természet- és környezetvédelemben is. A háziállatok fontos szerepet töltenek be a talaj termékenységének fenntartásában, a tápanyagok utánpótlásában és a leromlott termőterületek feljavításában. Lapunknak nyilatkozva rámutatott arra, hogy a talaj termékenységének fenntartása nem csupán gazdasági kérdés, mivel termékeny és egészséges talaj nélkül nincs egészséges és tiszta környezet.
Dr. Roman Andrej (Tóth Péter felvétele)
A klímaváltozás érezhető folyamat, mind nagyobb kincs a víz. A tápanyagokban gazdag szántóföld talaja jobban megtartja a vizet, ellenállóbb a szélsőséges időjárással szemben, a termesztett növények műtrágya- és vegyszerigénye pedig jóval kisebb. Ez szintén az egészségesebb környezet megteremtésének feltétele. Az istállótrágya segít a humusztartalom megőrzésében, alkalmazásával javíthatók a kedvezőtlen tulajdonságú területek is. Az évezredes emberi tevékenység hatására számos kultúrtáj jött létre. Az ilyen átalakított tájak egy részén a fajgazdagság is növekedett, gazdag élővilág jött létre, de ezek a területek gyakran igénylik az emberi beavatkozást. Az állattartásnak itt is kiemelkedő szerepe van, mivel a vadon élő növényevők szerepét általában a háziállatok vették át. Különösen igaz ez a gyakran lebecsült gyepterületekre, amelyeknek fenntartása folyamatos legeltetést igényel. A háziasított állatok esetében fajonként változik a táplálékfelvétel módja, más-más növényeket tudnak az állatok megemészteni. A Kárpát-medence gyepterületei évezredeken keresztül a nagy testű növényevők hatására formálódtak, ezért a területek kezelésénél előnyben kell részesíteni a szarvasmarhát és a lóféléket. A juhfélék később terjedtek el, a gyepek kezelésében jelentős a szerepük, viszont tartásuk fokozott odafigyelést igényel. A kecskéket pedig csak az özönnövényekkel benőtt területeken lenne kívánatos legeltetni, de például az akác vagy a narancseper visszaszorítására alkalmasak. Megfontolt és helyes gyepgazdálkodással ki lehet alakítani egy olyan rendszert, ami pénzügyileg is kedvező a gazdálkodó számára, valamint fenntartható, sőt még növelhető is a biológiai sokféleség.
Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy a háziállatok nagy mennyiségű zöld hulladékot tudnak átdolgozni, így csökkentve a lerakókba helyezhető mennyiséget. Az éghajlatváltozás tükrében a Kárpát-medencében indokolt lehet felhagyni a szántóföldi műveléssel, és áttérni más gazdálkodási módra, például a gyepekre alapozó állattartásra, állatokkal kombinált agrárerdészeti rendszerekre, és ahol lehetséges, akár az ártéri gazdálkodásra is. Az állatorvos véleménye szerint jelenleg Topolyán és környékén viszonylag kevés az olyan terület, ahol indokolt lenne felhagyni a szántóföldi műveléssel, de például Bánátban egyes szikes területeket talán érdemesebb lenne legelőként hasznosítani.
Nyitókép: Az állattartás hozzájárulhat a talaj termékenységének fenntartásához (Tóth Péter felvétele)
