Hatalmas érdeklődés övezte dr. Hovány Lajos vízépítő mérnök előadását a topolyai könyvtár felújított olvasótermében. Jó helyek felé – Vizeink nyomában címmmel az elismert szakember rámutatott azokra a hibákra, melyeket az utóbbi évtizedekben elkövettünk. Korábban az emberek próbáltak együtt élni, alkalmazkodni a természet kialakította körülményekhez.
Az utóbbi évtizedekben viszont megváltozott a hozzáállás, ennek káros következményeit kell most és a jövőben elviselnünk. Egykor évezredeken keresztül az emberek olyan helyeken telepedtek le, ahol megvoltak ahhoz a feltételek. Aztán megváltozott a filozófia, kitalálták, hol szeretnének élni, és megpróbáltak beleavatkozni a természet rendjébe. Most látszik, hogy ennek komoly ára van, például a talajvizeinket gyorsan elveszítjük. Rá kell jönnünk, hogy a vizet valójában nem elvezetni, hanem megtartani kellene.
Dr. Hovány Lajos (Tóth Péter felvétele)
A gunarasi származású szakemberrel Miklós Csongor, az Arcus egyesület alelnöke beszélgetett, a megjelenteket és az előadót Bednárik Prokecz Zita, a Juhász Erzsébet Könyvtár igazgatónője köszöntötte.
A vízépítő mérnök, nyugalmazott egyetemi tanár Vizeink nyomában című könyve 2002-ben jelent meg a szabadkai Grafoprodukt kiadásában. A szakember a kötetben is rámutatott, hogy az utóbbi években ismétlődő aszályos időszakokban – a szárazságtűrő eredeti növényvilág újrahonosítása mellett – a természeteshez hasonló vízrendszerek visszaállítása jelenthetné a szárazság okozta gondok megoldásának egyik lehetőségét. A csapadékot nem elvezetni kellene, hanem megtartani. A középkorban elődeink másképp álltak a dolgokhoz. A Kárpát-medence nagy folyóinak ártereiben fokgazdálkodás folyt, mely a virágkorát a XIV−XV. században élte. Az árvíz a fokokon át szétterült a folyó árterében, majd apadáskor visszafolyt a kismederbe. A fokrendszerekben rekesztékek alkalmazásával halásztak is. A Tisza szabályozása megváltoztatta a folyó vízjárását, megpecsételte a fokrendszerek működését. A többi felszíni víznek is így újabb vízjárása alakult ki, amire fokozottan kihatott a XIX. század végétől az 1980-as évekig elvégzett patakszabályozás is. A mai vízépítő gyakorlat általában tényként fogadja el, hogy a Duna és a Tisza árterének nagy, áthatolhatatlan mocsarai ősi formájukban itt a Bácskában maradtak meg legtovább. Változtatások csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején, a Ferenc-csatorna építési munkálatai következtében voltak. A fokgazdálkodás, a folyószabályozás előtt a harmonikus együttélés a folyókkal évszázadokon keresztül nyújtott jólétet az embereknek. Egykor a folyók ártere jóval nagyobb volt, és mivel nem szorították gátak közé, a Duna és a Tisza sokféleképpen nyújtott megélhetést az ott élőknek. Ma már nem lehetséges visszaállítani a régi állapotokat. Érdemes lenne visszatérni a természettel való együttélés mintáihoz. A vizeinkhez, folyókhoz, általában a természethez való viszonyunk újragondolása a mi és az unokáink életminőségét javítaná egyéni és közösségi szinten egyaránt – hangzott az előadáson.
Az Arcus Környezetvédő Egyesület és a Juhász Erzsébet Könyvtár együttműködése által megvalósuló téli programsorozat további előadásain szó esik egyebek mellett a ragadozó madarak helyzetéről, a mesterséges intelligencia környezetvédelmi felhasználásáról és a műanyag-szennyeződésről. A négy keddi alkalomból álló sorozatnak a könyvtár olvasóterme ad otthont.
Miklós Csongor, az egyesület alelnöke elmondta, büszkék rá, hogy az előadás-sorozat már több mint 30 éve létezik. Február 11-én Szekeres Ottó ornitológus, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őre a ragadózó madarakról tart előadást, utána a mesterséges intelligencia felhasználása áll a középpontban, majd a mikroműanyagokról Oláh Csongor ökológus beszél, és a témához kapcsolódó kételyeket, tévhiteket is szeretné eloszlatni.
Nyitókép: Megtelt a könyvtár felújított olvasóterme (Tóth Péter felvétele)
