A törökkanizsai Karl Ágnest és kertészetét már bemutattuk újságunk hasábjain, de aki elfelejtette volna, annak álljon itt egy kis ismertető. Karl Ágnes programtervező matematikusként dolgozik, ám szabadidejében permakultúrával foglalkozik, vagy ahogyan ő nevezi, lusta kertészettel. Ezzel a kevésbé ismert módszerrel műveli a kertjét és a gyümölcsösét. A permakultúra egy lassú és nem túl jövedelmező folyamat, de azok számára, akik otthon szeretnének igazi finom és teljesen vegyszermentes zöldségféléket és gyümölcsöket fogyasztani, nagyon hasznos tud lenni ez a módszer.
A törökkanizsai nő elmesélte, hogy mivel rengeteg gyümölcsfájuk van, valamit kezdeniük kellett a sok gyümölccsel. Az első évben náluk nagyjából 800 kilogramm sárgabarack termett, amelyet el is ajándékoztak, de később úgy döntöttek, ők maguk használják fel a gyümölcsöt.
– A kert a szívügyem, de a fiúk annyira nem kedvelik, hiszen pluszmunkával jár. A fiunk akkor élvezi leginkább, amikor lehet a gyümölcsösben a barátokkal játszani, viszont ha már csinálni kell valamit, akkor az nem olyan jó buli. Azon gondolkodtam, hogyan tudnám motiválni és rávenni arra, hogy vegye ki jobban a részét a kerti munkából, és szeresse meg valamilyen módon. Mindemellett szerettem volna, ha megérti, hogy a pénz az nem csak úgy van, hanem meg kell érte dolgozni. Innen jött az ötlet, hogy segíteni fog a gyümölcsöket összeszedni meg leszüretelni, és főzünk belőle lekvárt. A lekvár egy részét megtartjuk saját fogyasztásra, a felesleget pedig eladjuk a piacon. Úgy beszéltük meg, hogy a fiunk, Ádám lesz az eladó, és a bevétel az övé lesz. A legelső eladási napon az összes lekvárt, amit a törökkanizsai piacra kivittünk, mind eladta Ádám és a barátja. Híre ment, hogy nálunk lehet kézműves lekvárt venni, és nagyon sokan érdeklődtek már abban az évben. Úgy tűnt, Ádámnak megtetszett, hogy nemcsak fagyira jött össze a pénz, hanem másra is jutott, és a következő év elején már kérdezte, hogy fogunk-e újra lekvárt főzni. Azóta ez tradíciónak számít nálunk, minden évben főzzük a lekvárt, Ádám pedig kitűz egy célt maga elé, és a pénzből vesz valamit magának. Most már 10 éves, és a környezetében mindenkinek van valamilyen számítógépes vagy konzolos játéka. Eddig próbáltuk tartani magunkat, hogy neki nem veszünk, de nem lehetett tovább húzni. Megegyeztünk, hogy akkor kap egy PlayStationt a születésnapjára, ha a felére összegyűjti a pénzt. Idén nagyon megdolgozott a bevételért, és már most üresek a polcaink – fogalmazott Karl Ágnes.
Hozzátette, hogy addig fogják a lekvárokat főzni, ameddig lesz gyümölcs. Kiemelte, hogy a barackfák helyére nem mindig barack kerül, folyamatosan változik a kert összetétele.
– A lekvárokat cukorral főzzük, nem vagyunk az édesítőszerek hívei. A különféle alternatív megoldások sokszor rosszabbak, mint a cukor. A mi lekvárjaink nem olyan édesek, 35 százalék cukrot teszünk a gyümölcshöz. Igazából ennyi is elég, ha megfelelően van lezárva az üveg. A fákat soha nem permetezzük, és műtrágyát sem használunk. A főzési szezont mindig a földi eperrel indítjuk. Készítünk bodzás, rebarbarás, citromos-mentás, valamint bazsalikomos-citromos eperlekvárt is. A bazsalikomos nem járt osztatlan sikerrel, a helyieknek ez már kicsit sok volt. A következő a cseresznye, amiből lekvárt főzünk. Idén rózsaszirommal készítettem el, ami adott hozzá egy érdekes ízt. Én nagyon szeretem, de ez sem nyerte el az emberek tetszését. Nagyon sok büszkénk van, abból is készült lekvár. Egy kevés vaníliát adtam a gyümölcshöz, semmi mást. Ez egy kimondottan savanyú lekvár. A sárgabarack-őszibarack lekvárunk a legnépszerűbb. Ehhez adok még egy titkos összetevőt, amit most nem árulok el. Készítünk még alma- és sárgabaracklekvárt, emellett szilvából készül a szilvás gombóc elnevezésű lekvárunk, amely nagyon kelendő, főleg a szerb nemzetiségű ismerőseink között. Ez egy mézeskalács-ízvilágú lekvár, és azért szilvás gombóc a neve, mert szerintem abba passzol a legjobban. Van még az almás pite elnevezésű lekvárunk is, amely fahéjat és almát tartalmaz. Szoktunk körtéből is készíteni, de idén sajnos nem volt. Régen évente egyszer mentünk ki a piacra árulni, és azt mindig előre meghirdettük. A piacot elhagytuk, és a firigyházi Udvarfesztiválon kezdtünk el árulni. Ott lehetőség van megkóstolni a lekvárokat, és mindenki eldöntheti, melyiket szeretné. Igazság szerint van egy jól bejáródott kuncsaftkörünk, akik évek óta nálunk veszik a lekvárt, így nem szokott ránk maradni – mondta Karl Ágnes.
Nyitókép: Horváth Attila felvétele
