Nemcsak Újvidéken, hanem Vajdaságban és az egész országban is népszámlálást tartanak. Nemcsak nálunk, hanem az anyaországban és a ma már szomszédos Horvátországban is az idén zajlik a népszámlálás. Igaz, hogy ennek már 2020-ban meg kellett volna történnie, de a járványhelyzet miatt erre csak most kerülhetett sor. Mint mindennek, a népszámlálásnak is megvan a története.
Magyarországon az első, az egész akkori országra kiterjedő népszámlálás, a kiegyezést követően 1869-ben tartották meg, majd ezt követően, az 1871-ben megalapított Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal szervezte meg az akkor már létező nemzetközi szabályok szerint. Ezekhez az úgynevezett szentpétervári rendelkezésekhez igazodva tartották meg attól fogva az összes népszámlálást Európában, amelyeket általában a 0-val végződő években tartanak meg. Ezekhez az elvekhez igazodva, először 1880-ban tartottak erre mifelénk „teljeskörű nép és lakásszámlást”.
Ettől fogva Újvidék városa a népszámlálás eredményét külön nyomtatványban tette közé, amely a mai történészek számára a biztos és pontos adatok tárháza és kiinduló pontja. Az 1880-as népszámlálás eredményei 368 oldalon jelentek meg Újvidék városi tanácsának kiadásában, amelyet Fuchs Ágoston nyomdájában nyomtak. Újvidék Szabad Királyi Város Lakosságának Névjegyzéke, városnegyedekként írta össze az akkori lakosokat, ekkor már házszám, de nem utca szerint. A közzétett táblázat szerint az egy háztartásban lakókat írták össze, vezeték és keresztnév szerint, az illető korára, születési helyére, vallási hovatartozására, családi állapotára és foglalkozására nézve.
A jegyzetbe az került, hogy a sorba vett ház kinek a tulajdonában volt. Így lehet megtudni, hogy a vajdasági szerbség kiemelkedő egyénisége Miletics Szvetozár, a város Első negyedében 24/25-ös házszám alatt élt feleségével, Ankával, és Milica lányukkal, és ebből az összeírásból még az is látszik, hogy Milica és Szlávkó is velük laktak. De a család tagjaihoz hasonlóan írták össze a velük lakó cselédeiket is, az iloki (újlaki), római katolikus vallású Popocsek Ankát és a kúlai születésű Beck Linát, aki szintén római katolikus volt.
Ebből az is látszik, hogy Miletics Szvetozár, foglalkozása szerint újságszerkesztő volt, nem volt a ház tulajdonosa, hanem az Nedelykovics György, kereskedőé volt, aki szintén a házban élt családjával. A Nedelykovics-féle házban azonban nemcsak Mileticsék éltek, hanem egy lisztkereskedéssel foglalkozó Lucianovics vezetéknevű család is.
A következő összeírás, az 1890-es, már rendezettebb adatokról vallott. Először is a vaskos könyv megjelenését az újvidéki Hírlap is beharangozta. „Városunk tanácsa az 1890. évi deczember 31-én eszközölt népszámlálás eredményét sajtó alá rendezi. Kivesszük ebből a következő adatokat: van a városban 25 134 lakó, beleértve a 634 főt számláló katonaságot is. Szemben az utolsó népszámlálással, a szaporodás 3354 lélekre rúg, vagyis 15,7%. Bővebb adatokkal majd akkor szolgálunk, ha a 250 példányban megjelenő művecske kikerül a sajtóból”.
A „művecskéből” az is kiderül, hogy ebből a számból 9445 vallotta magát katolikusnak, 8808 görögkeletinek, 2390 ágostai evangélikusnak, 1890 református evangélikusnak. Mózes hitűnek 1478, unitáriusnak 1, görögkatolikusnak 288-an, egyéb vallásúnak 49-en. Ebben a kiadványban már ábécé sorrendben, utca, házszám, születési hely, és születési év, családi állapot és foglalkozás szerint történt az összeírás. Így, a névjegyzék szerint, Érdujhelyi Menyhért, Újvidék első történetírója, a Templom utca 3.-ban élt, 1860-ban született Zentán, nőtlen, római katolikus segédlelkész volt.
A Névjegyzék végén közzé tették Újvidék Szabad Királyi Város utcáinak és közterei elnevezésének jegyzékét is, az új és a régi elnevezéseket is. Innen lehet megtudni, hogy az egykori Lisztmérő teret, 1890-ben már Erzsébet térnek nevezték és, hogy az egykori Rozmaring utcát, ekkor már Telecski utcának nevezték, Telecski Lázár, szerb színész tiszteletére. A Trianon előtt, 1910-ben került sor az utolsó összeírásra. Ennek a népszámlálásnak a feldolgozott eredményei 1912-ben kerültek a város lakossága elé, ami arról tanúskodott, hogy Újvidék minden negyedében több nő élt, mint férfi. Az új Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban az első összeírásra 1921-ben került sor, és az akkor begyűjtött adatokat folyamatosan 1924 és 1932 között tették közzé. Az adatok alapján akkor, 467.658-en nyilatkoztak úgy, hogy az anyanyelvük magyar, ami akkor, a lakosság 3,90%-át tette ki.
