Jön-e még nagyobb víz?

A tájainkra a minap befutott nagy vizekkel az volt az alapvető gond, hogy a vízügyiek is ünnepeltek, azokat pedig, akik dolgoztak, elkapta a nagyüzemi gépszíj. Ezzel magyarázható, hogy az újvidéki vízállással kapcsolatban olyan adatok láttak napvilágot, amelyek – maradjunk a témánál – nem vízállóak. Egy példa a több közül: a január 2-ai vízszint (már!) +562 centiméter volt, az előrejelzés pedig csak két nap múlva várta a tetőzést (még csak!) +540 centiméteren. Ilyen nincs. Sebaj, ünnep van. Az újvidéki +560-as víz egyébként sem tartozik azok közé, amelyek miatt félreverjük a harangot.

Az alapvető gond, hogy adott esetben a folyó középső szakaszán mért értékek megismétlődését vártuk, a honlapokon is ez szerepelt. Aztán valaki félreküldhette az inast, és kiszámolta, hogy a kilátásba helyezett +600-ból nem lesz semmi. Az előrejelzés csúcsértékét azonnal csökkentették néhány arasszal, és ettől már egészen valóságzamatúak lettek a dolgok. De!

Miközben a hazai vízmércéket saccolgattuk és a vízhozamgörbékből igyekeztünk értelmet kihámozni, egy egészen harmadik jelenség tolakodott a képbe. A december elején még igen magas hóvízkészlet rohamosan fogyni kezdett. Mind a Duna vízgyűjtőjének Nagymaros, mind a Tisza vízgyűjtőjének Szeged feletti szakaszán. Mielőtt a paranoiások újabb nyugtatót küldenek le, megkíséreljük körvonalazni, miről van szó. Mert az ördög közel sem olyan fekete, de neki meg a nagy folyóknak nem szabad hinni!

A Duna vízgyűjtőjének Nagymaros feletti szakaszán kevesebb mint egy hét alatt két köbkilométerrel csökkent a hóvízkészlet. Ez nem sok, a Duna medre ennél többel is megbirkózik. Különösen akkor, ha téli kisvízre a tavaszi olvadás hozza ezeket a vizeket. Most azonban arról van szó, hogy egy meglehetősen magas Dunára – a folyó kint van a hullámtéren – futhat be annak a két köbkilométernek az egyharmada. A sokéves megfigyelések szerint ugyanis ennyi kerül a mederbe, a többi elpárolog, vagy beissza a talaj. Most azonban nem az áprilisi időszakban vagyunk, amikor zöldellni kezd a természet, most nehezebben párolog el.

A Felső-Dunáról érkező vízügyi jelentések szerint – egyelőre csak a legtávolabbi vízmércéken – óvatos áradás van kibontakozóban. Rendkívül bonyolult számtani eljárásokra van szükség ahhoz, hogy megállapítsuk, kapunk-e abból valamit, és még nehezebb kisilabizálni, mennyit. Tény azonban, hogy Passaunál szépen árad, Linznél úgyszintén, és Korneuborgnál is huszonnégy centit áradt ugyanannyi óra alatt. Ugyanakkor betéve tudjuk – hatvan éve tanuljuk a leckét –, hogy rendszerint abból lesz a baj, amikor a frissiben kipattant áradás ránövi magát az előtte haladóra. Ebből lesz a (nagyon) sok.

És hogy a Duna ne maradjon egyedül, hasonló hóvízkészlet-csökkenés zajlik a Tiszán is. Bár kevesebb vízről van szó, nem árt tudni, hogy az ilyen kevés a Tisza esetében több, mint a Dunán a sok. És azt sem árt figyelembe venni, hogy a Tisza vízszintje már vagy három hete az elsőfokú készültség küszöbén lapul, vízhozamgörbéje feszül, akár a szárítókötél. Jó lenne vigasztalót mondani, mert ijesztőt nem szabad.

ÚSZIK A KÖVES

A köves Egyesület szerdai közleményében az áll, hogy a víkendtelepülés legrégebbi, Köves 1 nevű része víz alatt van. A folyó mellett húzódó, alacsonyabb területeken lévő víkendházakban áll a víz. A Hidrometeorológiai Intézet előrejelzése szerint a Duna vízszintje Újvidéknél a szerdai napon megszűnt növekedni, az árhullám előrejelzett csúcsához ebben az intézetben az 568 cm számot mellékelik.

A Köves lakói mentették a menthetőt, a házak emeleti részeibe vitték az olyan berendezéseket, amelyek tönkremehetnek a vízben. A víz január másodikán ellepte az itt lévő étterem első teraszrészét, de az épületbe nem folyt be.

A közlemény szerint a Köves 2 és Köves 3 részek nincsenek veszélyben, ugyanis az ott lakók két évtizeddel ezelőtt kiépítettek itt egy védőgátat. A Köves 1 részben ilyen védőgát nem épülhet, ugyanis a házak közvetlenül a víz partján vannak. Elővigyázatosságból a Köves 3 végében most homokzsákokat raktak az alacsonyabban fekvő részek határára.

A Köves település utoljára 2013-ban volt teljességben a víz alatt.