Hátborzongató csend

Milan Đurić, Újvidék polgármestere az 1941/42-es razzia alkalmából tegnap Újvidéken megtartott központi gyászrendezvényen úgy fogalmazott, hogy noha a halál lehelete már 1941 áprilisában elérte utcáinkat, a „gonoszság zuhataga” csak 1942 januárjában, három jeges napban zúdult a városra.

– 1942. január 21-én hátborzongató csend ült Újvidékre, amit csak a megszállók csizmáinak csikorgása, a tisztek kiáltásai és a lövések dörrenése tört meg. A fegyverek elcsendesedése után a fájdalom maradt, hihetetlennek tűnik az, ami akkor történt. A sikolyok még ma is visszhangzanak a Szerb Athén utcáin. Az emberiség ellen követtek el bűncselekményt abban a három napban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a számadat, hogy az áldozatoknak csaknem a fele nő volt – mutatott rá a történelmi tényállásra Újvidék polgármestere.

– Tehát nem valamiféle felkelők ellen folytatott akcióról volt szó, hanem az emberiség ellen elkövetett bűncselekményről. Ma már rendelkezésünkre áll az az adat, amely szerint az Újvidéken kivégzettek között volt 418 nő, 79 kislány és 102 idős hölgy is. Ártatlan vért ontottak ki azokban a napokban, azzal a céllal, hogy Újvidéket megtisztítsák a nem megfelelőktől, mindenekelőtt kivégzésekkel, de elüldözéssel és  kitelepítéssel is. Itt, alattunk, a jeges vízben egy teljes város nyugszik, ez a mi alapkövünk most, a gyökereink itt vannak, a víz alatt van a Sáncunk – fogalmazott a polgármester, majd így folytatta:

– Ez a város mindaddig élni fog, ameddig az emlékezés tart. Ma Újvidék teljesen másképp néz ki, mint ahogy azt az akkori karhatalom akarta. A sötétségből fény született, a halálból pedig élet. Ez a mi ellenállásunk, így válaszoltunk a gyűlöletre. Újvidék a győzelmek és a szeretet városa maradt, a kultúra és az ifjúság szolgálatában. A jövő városa! – zárta beszédét Milan Đurić, aki kitért arra is, hogy már elkészült a Strand közelében kiépítendő Razzia-emlékközpont terve.

A gyászrendezvényen Isak Asiel szerbiai főrabbi is beszédet mondott, akárcsak Irinej bácskai püspök a szerb ortodox egyház nevében. A püspök szövege mindegyik korábbinál jobban érzékeltette a 82 évvel ezelőtt történt szörnyűségeket, koponyadarabok és a kerítésekre ráfagyott emberi agyvelő többszörösen megismételt említésével élénk képet alkotott mindenekelőtt arról, ami akkor, azon a télen az Uspenska temetőben történt. Ott nagyjából 200 embert mészároltak le, akiket az eredeti terv szerint ott kellett volna elhantolni. 1942 januárjában azonban a tél különösen hideg volt, a föld kővé fagyott, gödröt ásni nem lehetett, ezért a holttesteket teherautókra dobálták, majd a Dunára vitték. Mindennek szemtanúja volt a temető csősze, Jovan Gonđa, akinek 9 és 14 éves lányaival és feleségével együtt ezért kellett meghalnia.

Az Uspenska temető kápolnájában hétfőn leleplezték azt, a sorban immár harmadik, önkormányzati kezdeményezésű emléktáblát, amely a tragikus múltbéli eseményre emlékeztet. Az emléktáblákat azokon a pontokon helyezik el, amelyeken a feljegyzések szerint a tömeges kivégzések történtek. Irinej püspök tegnap ismételten felhívta a figyelmet a tervbe vett Razzia-emlékközpont jelentőségére, abbéli reményének adva hangot, hogy ez a múzeum rövid időn belül elkészül.

A tegnapi megemlékezés talán annyiban különbözött az előző évek gyászrendezvényeitől, hogy feltűnően sok diák volt jelen, mindenekelőtt 7. és 8. osztályosok.

A megemlékezés végén a kegyelet koszorúját a Család emlékműnél elhelyezte Izrael nagykövete, akárcsak Pálinkás Gábor, Magyarország nagykövetségének nevében. Az emlékező, a második világháborúban ugyancsak nagy vérveszteséget elszenvedett települések, Mitrovica, Šabac, Kragujevac, Niš és Zimony városok képviselői is koszorúztak, ezenkívül a romák egyesületének tagjai és a túlélők hozzátartozói is. A folyamőrség hajójáról Milan Đurić, Újvidék polgármestere és Miloš Vučević hadügyminiszter, kormányalelnök jelenlétében engedték a Duna vízébe a koszorút.