Az embernek az a benyomása, hogy az itteni többségi nyelvű média azzal a feladattal küldi ki a tudósítókat az összes nemzetközi jellegű sporteseményre, hogy onnan kizárólag arról számoljanak be, hogy milyen sérelem, ellenséges tartalmú bántalom és gyalázó támadás érte a szerbiai sportolókat. Nem hiszem, hogy az útra bocsátás éppen ilyen, lehetséges viszont, hogy arra szükség sincs, mert megeshet, hogy a szerbiai tudósítók maguk is azzal az elferdített világnézettel lépik át a határt, hogy amott mindenki ellenség, hogy Szerbiát szívből gyűlölik, és hajlandók mindent megtenni az itteni sportolók sikereinek meggátolásáért.
Ez a beállítottság a médiatartalmak túlnyomó többségében megtalálható, és éppenséggel senkit sem érdekel, hogy a közzétett gyűlölet igazából nem létezik, hogy a média az aktuális eseményekkel látszólag összhangba hozható, helyben kiötlött valótlanságot hoz fel az állításai alátámasztására.
Ez a médiaszokás nem a sporttal kezdődött. Valamikor például az adriai utazásokat célozták, elhallgatva, hogy az esetenkénti tényleges tettlegességeknek előzményeik is voltak. A sport mezején e célra legmegfelelőbbnek a labdarúgás és Novak Đoković bizonyult, arra viszont nincs magyarázat, sőt próbálkozás sem, hogy a gyűlölettel, ha tényleg létezne, miért nem tisztelik meg a kosárlabdázó Nikola Jokićot is, hanem ellenkezőleg, többször is az NBA-liga legjobbjának hirdették ki.
A múlt napokban kiderült, hogy a hatáskeltés céljából a Szerbiában alig tisztelt atlétikát és atlétákat is be kell mártani, amire a legjobb alkalom a római Eb két éremszerzése volt. A gyűlölet ügynökeinek még kezére is játszott a magasugrás és a gerelyhajítás egy közös különlegessége.
A tv ugyanis nagyon keveset adott e kettőből, nem láthattuk élőben az éremszerzést érő ugrást és dobást. A tudósító látta és hallotta, hogy a Topić lányt kifütyülte a közönség, azt viszont nem, hogy a szokatlanul türelmetlen tini a várakozás miatt csúnyán káromkodott, és a szervezőket vádolta meg szerbellenességgel.
Nos, az atlétikai tv-közvetítések szabálya, hogy az 1500 méteres és rövidebb futamokat nem szabad megszakítani, a rendezőnek pedig joga, hogy a dobó- és ugrószámokból tetszés szerint adja a felvételt.
Angelina Topić és Világos Adriana tudja, hogy versenyszámaik a futószámokkal akadályozzák egymást, és az edzéseken és korábbi versenyeken megtanulhatták, hogy a futók élveznek előnyt, amiért néha ki kell várni a fellépés sorát. A tudósítók és a média olvasói és nézői ezt nem tudják, vagy azért nem akarják tudni, mert vádaskodásra ad kiváló alkalmat. Az csak pech, hogy Világos országos csúcsával egyidejűleg folyt a férfi magasugrás az olasz Gianmarco Tamberi kiváló 237 centijével, a férfi hármasugrás a spanyol Jordan Alejandro Díaz Fortún 18,18 méteres Eb-csúcsával, a tízpróba befejező 1500 méteres futama, valamint a férfi és női 400 méteres gát döntője, ami szerencsére a kishegyesi lányt egyáltalán nem zavarta.
