Idegen idegent ölel

Csütörtökön már rezgett alattunk a föld Gucci Mane, a Rudimental és a Dance aréna előadója fellépésén, a hétvége még sok meglepetést tartogatott.

Nyári turnéjuk során ellátogatott az EXIT-re Amerika egyik legnagyobb popegyüttese, a Black Eyed Peas, akik visszarepítettek bennünket a kilencvenes évek végére, a kétezres évek elején divatos, futurisztikus pop világába, amely még ma is ugyanolyan izgalmas és vérpezsdítő, mint akkor.

Fellépett Azahriah magyar énekes is, aki jelenleg talán a legnépszerűbb magyarországi előadó, háromszor is megtöltötte már a Puskás Arénát. Fiatalok és idősek körében is igen kedvelt, hatalmas tömeget mozgatott meg az EXIT nagyszínpadán. Őt követte a Joker Out szlovén rockbanda, akik tavaly képviselték Szlovéniát az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A Dance arénában a közönség fáradhatatlanul táncol nap mint nap, napfelkeltéig, nemzetközi hírnévnek örvendő DJ-k összeállításaira, de a kisebb színpadok előtti terek is mindig megtelnek. A vár tetején az úgynevezett Silent, azaz néma diszkót is kipróbálhatják a látogatók.

A világító fejhallgatókból ugyanaz a dal szól, táncolhatunk és énekelhetünk, de fülhallgató nélkül csak a környező színpadok morajlását lehet hallani. A frissítő szél, amely fent, a várban eléri a látogatókat, ellazít, a néma diszkó a nagy mosolyok és a dalszövegeket formáló ajkak helye.

A fesztivál nulladik napján arcon vágott mindannyiunkat a felismerés, hogy a világ sokszor ijesztő, veszélyes hely. A fesztiválozó tömeg láttán azonban rájövünk arra, hogy még nem veszett el minden remény. Idegen idegent von meleg, nevetős ölelésbe, ledőlnek a nyelvi korlátok, egymás barátai vagyunk ismeretlenül is. Újvidék öt napra a világnak egy olyan pontjává vált, ahol régi ismerősök újra találkozhatnak, új kapcsolatok alakulnak ki, minden ok nélkül mosolyoghatunk egymásra, mert a buli arra emlékeztet minket, hogy mennyire szépek is vagyunk valójában, és nem csak a külső megjelenés tekintetében. Ahogy nincs két egyforma előadó, énekes, zenekar vagy DJ, úgy nincs két egyforma ember a látogatók között sem. A különbözőség szépsége húz bennünket a meleg tömegbe.

Így állhattunk a testek közé szorulva John Newman, Willy William, Steve Angello, az Ofenbach, Tom Morello vagy Kenya Grace előadása közben. Brit, görög, svéd, francia, amerikai, afrikai, török, ausztrál és sok más nemzetiség egy helyen, egy ütemre mozogva, és egyvalami mindenkit összeköt: a zene.

Hétfő reggel ér véget a világ egyik jobb zenei fesztiválja. Lehet, hogy nem volt minden tökéletes, nem ment minden gördülékenyen, de az előadók és a közönség mindannyian szép élményekkel térnek haza, és azzal a hittel, hogy még nem veszett el minden.