Az egyház szemében a tavaszi ünnepidény a legfontosabb, mivel a húsvét a feltámadást ünnepli, Jézus győzelmét a halál felett, az emberiség megváltását.
A szomszédom azonban nem az egyházi. Nem is tűnt felettébb vallásos fickónak, amikor egyik kezében alvó kislányát tartotta, a másikban pedig egy rekesz sört egyensúlyozott felfelé a lépcsőkön.
– Közeledik a kedvenc ünnepem – fordult felém a lépcsőházban – nyakunkon a majális, és nem akarok semmit sem az utolsó pillanatra hagyni. Az idén felkészülten várom!
A komikus esetet elnevettem én is, de csakugyan mély megértéssel néztem a szomszédra. Tavaly és tavaly előtt tanultam meg, hogy én sem bízhatok semmit a véletlenre, főleg akkor nem, ha olyan komoly eseményekről van szó, mint a majálisi lakoma.
Az elmúlt két évben ugyanis a különböző korlátozások miatt, csakugyan idejében kellett mindent bevásárolni, hogy aztán a „nagy napon” ne legyenek kellemetlen meglepetések. Tavaly például április utolsó napján kellett konstatálnom azt, hogy az elektromos grillem bedöglött, a piaci „beszerzőm” pedig az összeset eladta még az előző héten. Szerencsére, pont az egyik haverom is tőle vásárolt az említett héten egy kis sütőt, így nála kötöttem ki a neves esemény napján, egy hatalmas zacskó hússal meg egy utazótáskányi világos sörrel, amit természetesen csak a hús pácolására használtunk el...
Tavaly előtt azonban még meredekebben álltak a dolgok. Későn jutott el az agyamig, hogy korábban zárnak a bevásárlóközpontok, így az utolsók között rontottam be a legközelebbi boltba, ahol addigra alig maradt már valamire való, konkrét hústermék, alkoholról nem is beszélve (szintén csak a pácolás miatt).
Mégis, a mostani majális miatt is egy kicsit ideges vagyok. Hiába, nincsenek korlátozások, és nem kell a lakásban gubbasztani többé egész idő alatt. Annyira a kajára fektettem a hangsúlyt az elmúlt két évben, hogy az italokra már alig terjedt ki a figyelmem (csak a pácra).
Ha pedig valamit megtanultam a faluban töltött, gyerekkori éveim alatt az az, hogy a munka ünnepét tisztességesen meg kell ünnepelni! Mert a meló kontextusában ez az egyetlen nap, amikor részeg lehet lenni.
