A Futaki úti temető katonatemetői részében emlékeztek meg tegnap a hetvenöt évvel ezelőtti tragikus történésekről.
Egyházaink képviselői imádságot mondanak (Dávid Csilla felvétele)
– Itt, ahol állunk, több száz első világháborús hősi halott nyugszik, gondoljunk rájuk is tisztelettel most, amikor a második világháború végén történt leszámolásokban meghalt, ártatlan, újvidéki magyar áldozataira emlékezünk, immár 31. alkalommal – kezdte alkalmi beszédét Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke a katonatemetőben lévő turulszobor előtt. Üdvözölte a Magyarország belgrádi nagykövetségének küldöttségében érkezett Kaszab Róbert diplomatát, egyházaink képviseletében Józsa Gáspár újvidéki plébánost és Halász Dániel maradéki lelkipásztort a református egyház képviseletében, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletben Erdődi Edvinát és Ternovácz Istvánt, továbbá a magyar pártok megjelent tisztségviselőit: Kiss Gyulát, a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki szervezetének vezetőjét és Matuska Mártont, a VMDP tagját. Köszöntötte Balogh Sándort, a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület színészét is, aki a megemlékezés programjában helyettesítette az ezúttal távol maradt Molnár Zoltán színművészt, és elszavalta Szép Ernő Imádság című költeményét. Csorba Béla Galambos Lászlónak is köszönetet mondott, amiért már évek óta részt vesz a megemlékezés körüli szervezésben.
A jelen levők elénekelték a Himnuszt, ezután Ternovácz István emlékeztetett arra, hogy újságíróként 1990-óta követi a ’44/45-ös megemlékezések történetét. – A sírok eltűntek, vagy hozzáférhetetlenné váltak. Ezt a helyszínt néhai Papp Ferenc találta legalkalmasabbnak a megemlékezésre, ő és az önkéntesei 31 évvel ezelőtt napokon át takarították a terepet, majd 1990 novemberében 100 fakeresztet szúrtak le itt. Ezeket később elvitték, de a konok Papp Ferenc újraállította őket. Így folyt a szélmalomharc 13 éven keresztül – emlékeztetett Ternovácz, majd kitért arra is, hogy a székvárosban 1500-ra becsülhető az áldozatok száma, akik közül Matuska Márton könyvében 305 személyt név szerint is megnevezett. Beszélt arról is, hogy a 2011-ben elhunyt Makovecz Imre építész az újvidéki magyarság számára elkészítette a 18 méter magasra tervezett, csonka tornyú békekápolna tervét, ennek megépítése egyelőre nem szerepel terítéken. – A megbékélés útján haladva még mindig találkozunk olyanokkal, akik tagadják a történteket, ellenzik azt, hogy méltóképpen emlékezhessünk a kommunista korszak kezdetén ártatlanul kivégzett nemzettársainkra, és a többiekre, köztük szerbekre is – mondta többek között az újságíró.
– Háborúban nincsen győztes, nincsen vesztes. A nép mindig megsínyli az eseményeket – emlékeztetett Kiss Gyula felszólalásában. Arról is beszélt, hogy a tegnapi napra erős történelmi egybeesésként is tekinthetünk, hiszen tegnap vált ismerté annak a közbeszerzési pályázatnak az eredménye, amelyet a ’44/45-ös áldozatok emlékére készülő emlékművel kapcsolatban írt ki az önkormányzat. – Nagy tiszteletem mindazok előtt, akik 30 évvel ezelőtt felvetették ezt a nehéz kérdést. Tömegsírok nincsenek, igyekeztünk olyan helyet találni az emlékműnek, amelyen a ma is élő szemtanúk állítása szerint kivégzések történtek. Csodálatos, hogy 75 év után is ekkora ellenállásba ütközünk, de reméljük, hogy jövő év első felében megtörténik az emlékmű felavatása – jelentette be Kiss Gyula, aki nagyanyja bölcs szavaival zárta beszédét: Kisfiam, lehet éhínség, lehet nélkülözés, csak háború ne legyen!
Matuska Márton beszédében kitért arra, hogy ha visszatekintünk a magyar–szerb együttélés 1100 éves történetére, elképesztően sok, sötét eseménnyel találkozunk, de nem szabad megfeledkeznünk a fényesekről sem! – Ha úgy folytatjuk az együttélést, mint a Rákóczi-féle, meg a 1848-as szabadságharc idején, meg szinte az egész 20. század folyamán, akkor hamar teljes siker fogja koronázni tetteinket: ki fogjuk irtani egymást azon hatalmak örömére, amelyeket évszázadokon át tartó, véres harcainkkal megvédtünk saját ellenségeiktől. Mit várnak még el még tőlünk szerb társaink ahhoz, hogy ne féljünk az imába foglaltakat kimondani: úgy bocsátsd meg vétkeinket, mint ahogy az ellenünk vétkezőknek mi megbocsátunk. Sokat megtettünk már, de bizonyára van még adósságunk – emlékeztetett a publicista.
A megemlékezés folytatásában az ártatlan áldozatokért Józsa Gáspár atya és Halász Dániel református lelkipásztor mondott gyászbeszédet, majd az egybegyűltek közös imájával zárult az esemény.
