A zentai képviselő-testület 2018. március 29-ei ülésén többek között arról határoztak, hogy a község ingatlanbeszerzéssel birtokba veszi az egykori kaszárnya körüli telkeket, 60 havi részletben fizeti ki a 132 449,96 eurós vételárat.
Viszont a kaszárnya körüli telkeket – melyeket a katonaság alapvetően gyakorlatozásra használt – 1947-ben, illetve 1980-ban az itt lévő helyőrség ajándék gyanánt, illetve tartós használatra kapta el Zenta községtől. Tehát a katonaság annak idején nem fizetett az elkapott telkekért egy fityinget sem, most pedig – mivel jogi értelemben a kérdéses telkek társadalmi tulajdonban vannak, illetve a Védelmi Minisztérium tulajdonába kerültek – kényszerűen 132 449,96 euróért vásárolja vissza a község az egykor általa ingyen és tartós használatra átadott telkeket.
De nézzük a kaszárnya és a körülötte lévő telkek rövid történetét. A katonaság által 2005-ig használt zentai helyőrségi kaszárnyát Zenta városa építtette 1933–34 folyamán a város tulajdonában lévő földek eladásából és az általa adományozott telken. Az erről szóló ajándékozási szerződést Zenta városa, illetve az akkori Védelmi és Tengerészeti Minisztérium 1933. március 31-én írta alá, melyet a város képviselő-testülete hagyott jóvá az 1933. ápr. 3-ai ülésén a 160/1933 sz. alatt.
Zenta község számára lényeges ezen ajándékozási szerződés 7. pontja, mely szerint amennyiben a katonaságot elhelyezik Zentáról, s a város katonaság nélkül marad, akkor az odaajándékozott telek az összes és a később utólag emelt épületekkel együtt térítésmentesen és bármilyen kártérítés nélkül visszaadandó Zenta város tulajdonába. Erre sor is került az elmúlt években, miután a község hivatkozott az 1933-as szerződésre, s az 1934-ben elkészült kaszárnyaépület és a később hozzáépített kisebb objektumok a szerződés értelmében visszakerültek a község tulajdonába, illetve használatába azon az elsődleges telken, amelyen a kaszárnya épült, ami 5,888 kat. holdat tett ki.
Ugyanakkor a község nem kapta vissza mindazon telkeket, amelyek a kaszárnya körül helyezkedtek el, melyeket a második világháború után ajándék gyanánt, illetve tartós használatra kapott a katonaság Zenta városától ellentételezés nélkül.
A KASZÁRNYA TERÜLETÉNEK ELSŐ BŐVÜLÉSE
1945/46-ban a katonaság használni kezdte a kaszárnyától délre fekvő, vizenyősebb 2,270 kat. hold nagyságú területet, amely a város tulajdonát képezte. 1947-ben a Városi Népbizottság a 285/947. sz. átiratával felajánlotta a katonaságnak, hogy az általa használt, fenn említett mocsaras területért – amelyen szennyvízcsatorna is vezet keresztül, ennélfogva a terület fertőzésveszélyes – más területeket ad ajándékba a katonaság számára, méghozzá a kaszárnya melletti, nyugatra eső vásártér egy részét 6,1200 kat. hold nagyságban, azzal, hogy az említett vizenyős 2,270 kat. holdnyi területet a katonaság visszaadja a városnak.
A javaslat ellenére a katonaság megtartotta ezt a 2,270 kat. hold területet, és később megkapta a kaszárnya melletti vásártér egy részét is (az említett 6,1200 kat. hold területet) ajándék gyanánt. E területeket később a 7948 kataszteri szám alatt egyesítették, azzal az elsődleges telekkel (5,888 kat. hold), amelyen a kaszárnya épülete áll. A cikk elején említett képviselő-testületi ingatlanbeszerzési határozatban viszont az 1947-ben ajándékba adott összesen 8,39 kat. hold terület (közvetlenül a kaszárnya mellett) visszavétele nem szerepel.
A KASZÁRNYA TERÜLETÉNEK MÁSODIK BŐVÜLÉSE
1974 folyamán a zentai önkormányzat a katonaság részére térítésmentesen és tartós használatra átadta az alsóvárosi katolikus temető előtti vásártér megmaradt keleti részét (1 ha 59 ár 17 m2), amelyen a helyőrség gyakorló- és sportpályát létesített. Viszont e terület vagyonjogi átruházása akkor rendezetlen maradt.
1975. április 15-én a zentai helyőrség szerződést kötött a Thurzó Lajos Általános Iskola diákszövetkezetével és az Agráripari Kombináttal, hogy a katolikus temetőtől délre, illetve a kórháztól nyugatra lévő, egymás melletti, 4 ár 66 m2-es, illetve 64 ár 16 m2-es területet tartós használatra átadja a helyőrségnek kiképző- és gyakorlótér létesítésére. A szerződés tíz évre szólt, s amennyiben nem merül fel más körülmény, a szerződést automatikusan újabb tíz évre meghosszabbítják a szerződő felek.
Miután azonban megépült a város déli ipari zónájában az ún. ipari kerülő út, s a környék városrendezési szempontból rendeződött, a helyőrség parancsnoksága elérkezettnek látta az időt, hogy az általa használt ingatlanok státuszát rendezze. Ennek értelmében 1979 decemberében a helyőrség kérelmet adott be a zentai képviselő-testület honvédelmi tanácsának, hogy a fenn említett területeket tartós használatra és térítésmentesen vigyék át a Szövetségi Honvédelmi Titkárság javára, mivel a katonaság a tartományi, a helyi és a kanizsai területvédelmi parancsnoksággal objektumokat építene eme ingatlanokon. A képviselő-testület honvédelmi tanácsa 1979. december 11-én a kérelmet elfogadta, és döntést hozott ennek megvalósítására.
Hivatkozva az 1979. decemberi megállapodásra, 1980. május 20-ai keltezéssel a zentai helyőrség parancsnoksága a község kommunális titkárságához átiratot intézett, melyben kérik, hogy a katolikus temetőtől délre, illetve a kórháztól nyugatra elterülő, társadalmi tulajdonban levő hat egymás melletti parcellát (összesen 5 ha 56 ár 72 m2) a község adja át térítésmentesen a Szövetségi Honvédelmi Titkárság számára tartós használatra. (E kérelemben viszont három új, eddig nem említett telek jelenik meg: az 1 ha 18 ár 40 m2-es nagyságú terület, mely közvetlenül a katolikus temetőtől délre található, alatta a másik: 2 ha 00 ár 12 m2, valamint egy kis beékelődött háromszögletű telek, amely 5 ár 76 m2.)
E kérés mellé tartozott még, hogy a község utólag rendezze vagyonjogilag a vásártár keleti részét is (1 ha 59 ár 17 m2), amelyet 1974 óta szintén a helyőrség használt a 7939/1 helyrajzi számon, s rajta gyakorlóteret és sportpályát létesített. (A kérelem végleges elfogadásakor e területet 1 ha 45 ár 50 m2-ben rögzítették a 7940 kat. szám alatt.)
A zentai képviselő-testület eleget tett a kaszárnya parancsnoksága kérésének, s az 1980. november 27-ei külön ülésén a 6/80. sz. bizalmasnak minősített végzésében a Szövetségi Honvédelmi Titkárság javára vitte át a társadalmi tulajdonban levő, fenn említett ingatlanok használati jogát, minden külön térítés nélkül!
A képviselő-testület végzésében foglaltak alapján 1980. december 24-én Zenta képviselő-testülete és a Szövetségi Honvédelmi Titkárság szerződést kötött a kérdéses területek tartós használati jogáról. A szerződést a felsőbb katonai szervek is jóváhagyták, s erről végzést is hoztak a 2073-2/81. sz. alatt 1981. július 17-ei dátummal. A folyamat befejezéseként a községi közigazgatási szerv kommunális titkársága 1981. szept. 9-én a 463-22/1980-08. sz. átiratával utasította az akkor még Községi Kataszteri Szolgálatot, hogy a szerződés értelmében Zenta községről a Szövetségi Honvédelmi Titkárság javára vigye át az említett ingatlanokat a nyilvános könyvekben.
Ha már annak idején (az 1980. évről van szó) e kérdéses telkek minden külön térítés és feltétel nélkül kerültek a katonaság birtokába (sajnos nem úgy, mint az 1933-as szerződés megkötésekor), etikátlan és tisztességtelen, hogy most a Védelmi Minisztérium árulja, illetve megveteti Zenta községgel a korábban tőle ingyen kapott telkeket, mert pusztán jogilag a birtokukba került. (Kivételt képezne az a négy objektum, amelyet ezekre a telkekre később ráépítettek: két raktár, egy őrhely és istálló az aprójószágnak.)
Talán ugyanolyan gesztussal és jóindulattal, amilyennel annak idején Zenta városa térítésmentesen és feltételek nélkül átadta a kérdéses területeket a katonaságnak használatra, most a Védelmi Minisztérium is visszaadhatná a községnek ezeket a javakat…
