Mint arról korábban beszámoltunk, kedden délután hazaért nem mindennapi nászútjáról a felsőhegyi Domány Szilveszter és párja, Enikő. A fiatalok az idén májusban házasodtak össze és egyedinek mondható nászútra készültek: nyolc keréken szerették volna átszelni Európa egy részét. Az ötlet jóval korábban megfogant, ugyanis Szilveszter még 2019-ben kerékpárral kiment Finnországba, hazafelé pedig repülőgéppel jött. Régóta dédelgetett álmuk volt, hogy közösen hazahozzák a biciklit úgy, hogy Enikő görkorcsolyán kíséri kedvesét. A megvalósítás egészen idáig váratott magára, és ha már így alakult, akkor magától értetődő volt, hogy egyben ez lesz a nászútjuk is. Indulás előtt elmondták, mást nem is tudtak volna elképzelni maguknak, hiszen mindketten nagy sportrajongók, de ilyen hosszú távot még sosem teljesítettek.
A friss házasok július 1-jén utaztak ki Finnországba. Az odafelé vezető utat vonattal és hajóval tették meg. Július 12-én vágtak bele életük egyik legnagyobb kalandjába, amelyet az érdeklődők a Nászút nyolc keréken elnevezésű Facebook-oldalon követhettek végig. A terveik szerint Észtországot, Lettországot, Litvániát érintették volna, majd Oroszország európai területeit is, hogy ezt követően Csehországon, Szlovákián és Magyarországon keresztül jussanak vissza Szerbiába.
Kedden délután megtelt a felsőhegyi Művelődési Ház előtere. A helyi Könyvtár Kör asszonyai egy kis meglepetéssel készültek a hazatérő párnak. Az asztalra friss pogácsa került, hideg tea, ropogtatni való és a friss házasok esküvői képével díszített torta. Akit csak tudtak értesítettek, hogy minél többen várják az utazókat a falu központjában. Enikő családja tudott a meglepetésről, és a fiatalok elé ment a felsőhegyi bekötőúthoz. Innen jeleztek a központban várakozóknak, akik minden helyzetjelentésnél egyre izgatottabbak lettek. Egyszer csak jött az üzenet: az egyik közeli kis utcában haladnak épp. Nemsokára a távolban felbukkant Enikő neon színű bukósisakja, mögötte pedig Szilveszter jócskán felpakolt kerékpárja. Ők csak azt gondolták, hogy a szülői házhoz mennek egy finom ebédre, de arra nem voltak felkészülve, hogy milyen örömteli fogadtatásban lesz részük. Enikő meg sem tudott szólalni a meghatottságtól. Mindenki üdvözölte őket, az asszonyok saját kezűleg készített virágcsokrokkal is kedveskedtek. A pár gurult még egy levezető tiszteletkört, majd letámasztotta a járműveket.
– Gyorsan elmúlt ez az egész utazás, sok minden történt velünk. Nagyon élveztük minden pillanatát, természetesen voltak nehézségek is, de a sok jó dolog mellett ezek eltörpülnek. Mindig mindent megoldottunk – kezdte Enikő az élménybeszámolót, amikor félrevonultunk egy kis időre a Művelődési Ház nagytermének hűvösében. – Egy mottó is született, ami így hangzik: legyen olyan a házaséletünk, mint amilyen a nászutunk volt – egészítette ki Szilveszter.
Kérdésemre, hogy melyek voltak a nehezebb pillanatok, Enikő elmesélte, hogy kezdetben azt kellett megérteniük, hogy mindkettejüknek más szempontból volt nehéz ez a túra, mert míg neki a görkorcsolya miatt volt bonyolultabb, addig Szilvesztert a kerékpáron cipelt súly akadályozta. A lány hozzátette, hogy a kezdetekben azt kellett megtanulniuk, hogy a másik szemszögéből figyeljenek meg az adott helyzetet.
A felsőhegyiek finom falatokkal várták a fáradt túrázókat, tortát is sütöttek (Fotó: Gergely Árpád)
– Volt olyan is, amikor nem úgy jött ki a lépés, ahogyan előre elterveztük, pl. amikor a litván–orosz határról vissza kellett fordulnunk, hiszen nem tudtunk átkelni rajta a kialakult helyzet miatt. Buszra szálltunk, és egy kedves ismerősnél kaptunk szállást. Viszont így Oroszország európai részét teljesen kihagytuk – magyarázta Enikő.
– Ilyenkor kicsit veszítettünk a motivációnkból, de szerencsére gyorsan új erőre kaptunk, megoldottuk a szembejövő problémát. Voltak még kilátástalan helyzetek, de végül azok is rendeződtek. Úgy néz ki, valaki tényleg nagyon vigyázott ránk onnan fentről – tette hozzá Szilveszter.
A fiatalok 41 napig gurultak, és összesen 2170 kilométert tettek meg, napi lebontásban átlag 60-70 kilométernyi távokat. Az útvonal változása miatt végül a következő országokat érintették: Finnországból kiindulva Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot és végül Szerbiát. Viccesen megjegyezték, hogy hazai terepen, az útminőség ellenére is, jobb időket futottak, hiszen kellő motivációt kaptak.
– A legkiemelkedőbb emlékek közé tartoznak azok a pillanatok, amikor helyiekkel ismerkedtünk meg, bármelyik országról is legyen szó. Sokan odajöttek hozzánk és megkérdezték, hogy mi az, amit csinálunk. Sokszor közös nyelvünk sem volt. Talán ezek voltak a legszebb pillanatok, amikor új barátokra tettünk szert egy-egy állomáson – emlékezett vissza Enikő. Majd arra, hogy mennyire megy ritkaságszámba, amit véghezvittek, annyit felelt, hogy bár az ilyen jellegű kerékpározás nem, hiszen találkoztak sorstársakkal, de sem ők, sem az útjuk során megismert emberek nem tudnak olyan személyről, aki görkorcsolyával ekkora távot tett volna meg.
Indulásuk előtt arról is beszélgettünk, hogy hol tervezik majd eltölteni az éjszakákat. Akkor azt mondták, hogy sátorban alszanak, most pedig arról is beszámoltak, hogy ez így is volt. Enikő annyit hozzáfűzött, hogy több fizetős kempinget vettek igénybe, de volt olyan is, amikor azon kívül táboroztak. Ilyenkor mindig arra igyekeztek, hogy vízközelben állítsák fel a sátrukat, így a tisztálkodást is sikerült megoldaniuk. Az étkezéseik nem voltak túl bonyolultak, leginkább csak zabkását és kávét főztek, a legtöbb alkalommal szendvicset ettek, csak néha ültek be étterembe főtt ételt enni. Útjuk során mindössze két pihenőnapot tartottak: egyet Lengyelországban és egyet Magyarországon. Ennek a legfőbb oka az időjárás volt, mert az időjárás-előrejelzés egész napos esőzést mutatott, így jobbnak látták, ha egy helyben maradnak. Enikő azonban leszögezte, hogy nem volt egy olyan nap, amikor ne lett volna a lábán a görkorcsolya.
A sok szép helynek köszönhetően újabb célokat tűztek ki maguk elé a fiatalok. Az elsődleges viszont az, hogy ezen a túrán felbuzdulva egy civil szervezetet szeretnének létrehozni, amely a kerékpározást és a görkorcsolyázást népszerűsítené.
Nyitókép: Meghatódva gurult be a Domány házaspár Felsőhegy központjába (Fotó: Gergely Árpád)
