Nem tudom, a tisztelt olvasó miképpen vélekedik róla, de szerintem szülővárosomat, Zentát leginkább egy szimpla kocsma minőségét vesztett csapszékéhez lehetne hasonlítani, amely elit klubból alakult ilyenné az idők folyamán, s fénykoráról csupán a falra függesztett fakó képek árulkodnak. Amelynek a bárpultja mögött támaszkodó csapos továbbra is arról győzködi az ide még betévedő vendégeket, hogy a környék – kocsmakultúrai szempontokat figyelembe véve – legjelentősebb helyiségében fogyasztják olcsó, savanyú sörüket, és hogy a helyiséget nemsokára felújítják és utána özönlik majd a nép. A csehó lepukkantságát pedig még inkább tetézi az a néhány önjelölt zenész, aki a free jazz legnevesebb képviselőit is lepipálva igyekszik egymást túlharsogni s „koncertjükkel” egyfajta kakofóniába fullasztani az egész helyet.
Lényegében kormányzása első évében hasonlót produkált az egykoron törökverő város jelenlegi vezetősége is. A községi képviselő-testület tagjai egyfajta kísérőénekesként alaposan hozzájárultak a produkcióhoz, amelynek sikere, legalábbis műértő közönség előtt, alaposan megkérdőjelezhető. Persze jelen pillanatban a gazdasági válságra sok mindent rá lehet fogni. Tény és való, hogy szarból várat lehetetlen, vagyis elég nehéz építeni, de a gond nem is itt kezdődik. A probléma onnan ered, hogy „politikusaink” képtelenek felfogni, a várospolitika nem azt jelenti, hogy az őket delegáló pártok érdekeit kell képviselniük, hanem azt, hogy a városlakókét. Vannak kis falvak és városok, ahová bármikor szívesen ellátogatok, mert tudom, hogy ottlétem alatt nem azt hallom az ismerőseimtől, hogy a kormányzó pártok egyike hogyan fűtött be koalíciós partnerének, hanem arról számolnak be, melyek azok a dolgok, amelyeket közösen valósítottak meg. Vagyis, a jó koncert érdekében összehangoltan zenélnek, a buli végén pedig bemutatják egymást és mélyen meghajolva fogadják a közönség vastapsát. Zentán ennek éppen az ellenkezője zajlik – a legendás Bikini egyik dalának soraival élve: „Túl sok a dudás, fújja, mint félnótás. Más meg egész nap szívja, a fogát szívja...”
