A mai rohanó, világháló által összeszűkített, globalizált létünkben eltörpülni látszik egy-egy szórakozóhely megnyitásának a jelentősége. Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy az idősebb nemzedék számára – negyven évvel ezelőtt – ez mekkora jelentőséggel bírt. Pedig diszkót üzemeltetni az idő tájt óriási hőstettnek számított, mert gyökerében változtatta meg az akkori fiatalok szórakozási kultúráját.
A mostani fiatalok, akik már egy könnyűzenei album hivatalos megjelenése előtt képesek letölteni a korongon található szerzeményeket, valószínűleg képtelenek megérteni azt a lelkesedést, amely a négy évtizeddel ezelőtti zentai fiatalokat sarkallta arra, hogy Lukács Dezső vezetésével beinduljon a város első, s az akkori Jugoszlávia második diszkóklubja – ezzel egyfajta forradalmat indítva el az akkor is kissé tespedtnek számító Tisza-parti városban. Erről, egykoron a Népi Technika alagsorában működő táncklub indulásának a negyvenedik évfordulójáról emlékeztek meg péntek este a zentai Mojo Klubban.
Egyébként az 1969-es év a nagyvilágban és szűkebb pátriánkban is rendhagyónak számított. Ebben az évben lépett először ember a Holdra, ekkor rendezték meg a híres nevezetes Woodstock fesztivált. Szabadkán ebben az évben lépett fel az Illés zenekar, Zentán pedig a honatyák ekkor döntöttek először arról, hogy sportcsarnokot kell építeni (állítólag a pénzt is biztosították). Ugyanennek ez év késő őszén komoly adaptációs munkálatok folytak a Népi Technika pincéjében. Kezdetben a zentai fiatalok kis csoportja csupán egy zsúr megrendezésében gondolkodott, s végül ebből nőtte ki magát a híres-neves diszkóklub – hangzott el többek között Tari László köszöntőjében. E célkitűzések fő mozgatórugója Lukács Dezső, a Népi Technika akkori titkára volt, aki nemcsak támogatta az elképzelést, hanem aktívan is részt vett az akkor formabontó avantgárd folyamatban. A fő löketet az új szórakozási forma kialakításához a fiatalok befogadókészsége jelentette, amely fogékonynak mutatkozott nemcsak az új, lázadó életstílus, de az új zenei kultúra irányában is. Ma – a zenei letöltések világában – szinte hihetetlennek tűnik, hogy az azóta sajnos megboldogult Lukács Dezső minden hétfőn rendszeresen feljárt a városháza tornyába, hogy új zenei szerzeményeket felvételezzen a nyugati rádióállomásokról, mivel ott volt legjobb a vétel.
Az 1969. december 31-ről 1970. január 1-re virradó éjszaka „megszületett” diszkóval városunkban egy régi világ is átadta helyét az új kulturális irányzatoknak. Lényegében emiatt lényeges ez az intézmény, valamint, ahogyan a környezetére hatott. A klub működésének híre Belgrádig is eljutott. Nikola Karaklajić, a jugoszláv rockzene fejlődésében kiemelkedő szerepet játszó Veče uz radio (Este a rádió mellett) legendás főszerkesztője és műsorvezetője is többszörvendégeskedett itt. A későbbiekben pedig több, akkoriban divatos ifjúsági munkaakción is felléptek a zentai diszkóklub lemezlovasai. Az első pincediszkó 1974-ig működött. Ezt követően pedig a Kioszkba tevődött át a társasági élet, de ez már egy másik történet.
