A tornyosi Kovács Kopasz Annáék otthona egyszerre áraszt nyugalmat és szabadságérzetet. Amikor megérkeztem, egy dologban biztos voltam, innen nem akarok sietve hazamenni. Mindenki életében vannak ilyen megmagyarázhatatlan helyek és emberek. Anna nyugodtsága és életstílusa pillanatok alatt egy másik dimenzióba repített. Az otthonuk egy több mint százéves, régi építésű családi ház, amelynek minden szegletéből a régmúlt és a jelen tökéletes kombinációja tükröződik vissza. A Tornyos határában található tanyavilág, a színek, a bútorok, a tárgyak, a házi készítésű cukormentes üdítőital teljesen elfeledtette velem, hogy újságíróként érkeztem ide. A fényképezőgépem táskájából kikandikáló diktafon zökkentett vissza a valóságba, ami nem más, mint Anna különleges hobbija, a nuno-nemezelés. Ez a technika a gyapjú és a selyem ötvözését foglalja magában, melyből valódi műalkotások születnek.
– Egy évvel ezelőtt kezdtem el nemezelni, az én stílusom egyébként is kicsit bohém, és amikor megláttam először a nuno-nemezelést, akkor úgy éreztem, ez az én asztalom, és ebben tudok igazán kiteljesedni. Nem volt szakmai segítségem, teljesen egyedül kezdtem hozzá, videókat, képeket néztem a világhálón. Januárban láttam, hogy Zentán Szakkör-foglalkozás indul Rúzsa Mária vezetésével, és oda is bekapcsolódtam. Azokon a foglalkozásokon népi iparművészetet tanultunk, leginkább ülőpárnák, táskák és egyebek elkészítését. A népi motívumok, szőnyegek készítése szintén nagyon szép és óriási munkát igényel, de ez mégsem áll annyira közel a szívemhez, mint a nuno-nemez – mesélte Anna.
A megfelelő minőségű gyapjú és selyem beszerzése sem egyszerű feladat, ebben ő is igyekezett kikérni azon nemezelők segítségét, akik már tapasztaltabbak. Mára már megtalálta azokat az anyagokat, amelyekkel megfelelően lehet dolgozni. Egy nuno-nemez sál két méter hosszú és hatvan vagy kilencven centiméter széles, egy ilyen sál elkészítése körülbelül 8-9 órát vesz igénybe.
– A fiam hétvégente jár haza, így beleegyezett, hogy a szobájában alakítsak ki egy kis részt magamnak. Igaz, hogy hosszadalmas munka egy sál elkészítése, de én nagyon élvezem, óriási lelkesedéssel veszem birtokba az én kis alkotósarkomat. A lehetőségek tárháza végtelen, sálakon kívül ruhákat, ékszereket, fejpántokat, kalapokat és valójában bármit el lehet készíteni. Amikor elvonulok alkotni, megszűnik a külvilág, a gyapjú és a szép színek világa teljesen magával ragad, öröm vele dolgozni. A kézművesség már önmagában egy boldogság, legalábbis nekem ezt nyújtja a nemezelés, boldogságot – mondta.
Annát a technika egyedisége fogta meg igazán, az, hogy sosem készül két egyforma alkotás. Munkáit nem árulja sehol, azonban már nem egy felkérést kapott, melyeket örömmel teljesített a megrendelőknek. Ajándékba is előszeretettel ad ismerőseinek, barátainak, hiszen nincs értékesebb ajándék annál, mint amibe az ember szívét-lelkét beleadja. Ez egy nagyon drága hobbi, Anna azonban szerencsésnek érzi magát, hogy férje mindenben segíti és támogatja őt.
