Beszédes István író, a zEtna internetes irodalmi folyóirat moderátora, könyvkiadó: –A zEtnánál, annak első évtizedében nem foglalkoztunk olyasmivel, ami fizikai helyigénnyel bírt volna. A második évtizedben lehetne másként is. Magyarán: lehetne a zEtna virtuális, fedél nélküli kiadóházának szilárd falakkal és persze ablakokkal elkerített székháza is, amelyben az alkotóknak és a művészetpártolóknak törzshelyet fenntartó klub, galéria, olvasóterem, a művészeteket összekapcsoló, városunkat, régiónkat határtalan publikum előtt is képviselő multimediális műhely is teret kapna. És figyelmeztetem az érdekelteket, hivatalokat és magánszemélyeket: elképzelhető, hogy idén a magunk szelíd módján ez ügyben támadást indítunk.
Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója: –Ha Németh Lászlónak abból a kultúrafogalmából indulok ki, mely szerint „a kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója”, akkor kultúránkban leginkább annak a hiányát érzem, ami az embert arra figyelmeztetné, hogy fedezze fel önmagában és körülötte a világban azt a titkot, amelynek nyitjára rajta kívül senki más nem akadhat, csak ő maga. Ha viszont a kultúrát mint „tudást”, „művészi produkciót” értelmezem, akkor főként a valóság komikus lerombolásának, a játéknak és a tréfának a bőségére vágyom. Művészetnek és közéletnek naponta azt az arcát szeretném meglesni mindenütt, amely szimbólumaival szorongásainkat képes elűzni, emberi gyarlóságainkat megbocsátani, gyűlöletünket pedig eloszlatni.
Szögi Csaba irodalmár, újságíró: –Számomra a kultúra – ahogyan a művészet is – egységes egésznek számít, s nem tudok róla úgy beszélni, hogy vajdasági és magyar. Arra tudok fókuszálni, ami hozzánk eljut. Ezzel kapcsolatban pedig a véleményem az, hogy a kultúrát mindannyian idebenn, magunkban hordozzuk, s legalábbis nekem soha nem volt hiányérzetem. Tehát azt, amire nekem szükségem van, mindenképpen meg fogom találni.
Vukosavljev Iván rendező, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója: –Szerintem hiányzik egy magyar felsőoktatási intézmény. Pedig gondolnunk kell a gyermekeinkre, akik egyben a jövő értelmiségei, szellemi vezetői. S ha nem hozunk létre magyar egyetemet, hiányt fogunk szenvedni az értelmiségiekben, vezetőinkben. Amennyiben Magyarországra küldjük tanulni a fiatalokat, akkor egy részük ott marad, ha viszont Újvidékre, illetve Belgrádba, akkor meg asszimilálódik egy másik részük. Közben egyre kevesebb ember közül tudunk válogatni…
