Mai modern világunkban fokozott hangsúlyt kell fektetnünk a környezettudatos élet kialakítására, mivel tény és való, hogy az évezredek során megszoktuk, szabadon gazdálkodhatunk a természet adottságaival, és amennyiben teljesen kimerítettünk egy területet, kerestünk egy másikat. A helyzet viszont nagyon megváltozott, és kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy bolygónkon súlyos sebeket ejtettünk. Ezek a sebek könnyen a mi vesztünket okozhatják. Ezért lényegesek mindazok a tanulmányok, amelyek az emberek környezetükhöz való viszonyulását veszik górcső alá.
Egy ilyen tudományos munkának tekinthető Kávai Zsuzsannának és Kincses Fanninak, a Zentai Gimnázium másodikos diákjainak, a Locator aktivistáinak a tanulmánya is, amely a zentai gimnazisták ökológiai lábnyomát vizsgálja ki. A két diáklány a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának (TUDOK) szabadkai regionális versenyére készítette a kutatómunkát, s ezzel továbbjutottak a Sárospatakon március 26–27-én megrendezendő döntőbe is.
Nézzük, mi is az az ökológiai lábnyom, és milyen eredmények születtek a felmérés alapján!
Az ökológiai lábnyom az az érték, amely kifejezi, hogy egy adott technológiai fejlettség mellett egy bizonyos társadalomnak mekkora föld-, illetve vízfelületre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez – tudtuk meg Zsuzsannától, aki azt is elmondta, hogy nekünk, embereknek a jelenlegi életmódunkkal (táplálkozás, közlekedés, hulladéktárolás stb.) három Föld bolygóra lenne szükségünk ahhoz, hogy mindannyian „elférjünk”. A nagy lábon élésünk következményei a légkör növekedő szén-dioxid-tartalma, az úgynevezett üvegházhatás, a hósapkák és a jéghegyek olvadása és a tengerszint emelkedése. Egyébként a világ országai közül Banglades lakosságának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, az Egyesült Államok lakosságáé pedig a legnagyobb.
Zsuzsi Maletevszki Krisztinával és Szép Hedvig felkészítő tanár segítségével látott hozzá a munkához. Krisztina betegsége miatt végül is Fannival vett részt a szabadkai megmérettetésen. A két gimis 120 kérdőívet nyomtatott ki és osztott szét a gimnáziumba járó diákok között, majd pedig a kitöltött teszteket elemezve mérték fel a diákok ökológiai lábnyomát. A tanulóknak többek között a lakhatással, az étkezéssel, a közlekedéssel, a beszerzéssel és a hulladékkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk, mivel az ökológiai lábnyom analízise az egyes csoportok energia-, étel-, víz-, építőanyag- és más fogyasztását veszi figyelembe, s ez alapján becsülhető meg az adott csoport eltartásához szükséges földmennyiség.
Természetesen kíváncsiak voltunk a végeredményre is. Zsuzsi elmondta, hogy a zentai gimisek ökológiai lábnyoma átlagosnak tekinthető, vagyis a felmérések alapján egy zentai gimnáziumi tanuló esetében 6–7,8 hektáros területre van szükség önmaga fenntartásához és a hulladék elnyeléséhez. Az emberiség átlagos ökolábnyoma egyébként 4–6 hektár. A felmérés során többek között megállapítható az is, hogy a gimnáziumba járó fiúknak valamennyivel nagyobb a lábnyoma, mint a lányoknak, ugyanakkor közülük többen tartoznak az emberiség igencsak pazarló csoportjába.
Zsuzsi elmondta, hogy a szabadkai regionális versenyen továbbjutó diákoknak ki kell terjeszteniük a kutatásaikat, ezért ők a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjain is elvégzik a felmérést, majd pedig összehasonlítják a két gimnáziumban kapott eredményeket.
