Reggeltől estig tartott a dínomdánom az oromparti járáson. A környékből és a távolabbi településekről több ezren töltötték a napot a népszerű rendezvényen. Számtalan bográcsban főtt a pörkölt, a bab, a halászlé, nyárson birkát, nyulat forgattak, pusztai ételek rotyogtak. A juhászok birkanyírásban versengtek, a gyerekek malacokat kergettek, szamaragoltak, fiákerrel sétakocsikáztak.
Habár a meteorológusok esőt jósoltak, szerencsére verőfényes napsütésben zajlott le a tizedik alkalommal megrendezett birkanyíró és birkapörköltfőző verseny. Az oromparti járáson már korán reggel nagy volt a nyüzsgés, sorra érkeztek meg a főzők, az árusok, a fellépők, a versenyzők, az állatkiállítók. Népes és jókedvű baráti társaságok állítgatták fel sörsátraikat, foglalták el a vadakácból felállított kunyhókat és udvarokat, készítették a bográcsokat, aprították a hagymát, szeletelték a húst, gyújtották a tüzet. A nagy sürgés-forgásban kilenc órára szinte már mindenhol rotyogott az ebéd, forgott a nyárs, keringtek a csalogató illatok. Az ember bármerre ment, ismerősökbe, a birkanyíróra évek óta visszajáró társaságokba botlott, szinte egész Felsőhegy ott volt, de a megszokott zentai, adai és környékbeli arcok is mind-mind feltűntek. A piacokról jól ismert szorgos asszonyok birkatarhót, kecsketúrót, aludttejet kínálgattak, a pálinkáikra büszke férfiak pedig a legfinomabb birsalma-, barack-, körte- és juhászpálinkáikat kóstolgattatták az ismerősökkel és a zsűrivel.
A karámoknál már kilenc óra körül megszaporodtak a bámészkodók, mindenki a kézi birkanyírásra volt kíváncsi. A juhászok a nyírásra kiválasztott állatokat rendezgették, majd amikor elérkezett a verseny ideje, a birkákat hátsó lábuknál megemelve kivezették a karámok elé, felsorakoztak, és várták, hogy a bírák jelt adjanak a nyírásra. Összesen tizenheten mérték össze tudásukat. Volt, akinek nagyon gyorsan és szakszerűen járt a kezében az olló, és olyan is akadt, akinek nehezebben ment a művelet, és a keze között a jószág is sokat ficánkolt. A többkörös versenyből végül a felsőhegyi Üveges Lajos került ki győztesen, aki egyébként visszajáró versenyzője a rendezvénynek.
A birkanyírás után a színpadon és a színpad környékén is beindult az élet. Vidéki és helybéli tánccsoportok mutatkoztak be, zenekarok, zenészek szórakoztatták a nagyérdeműt, ostorpattogtatók kápráztatták el a közönséget. Aztán a gyerekek szórakoztatására két malacfogó versenyt is tartottak. Mindkét versenynek győztese is lett, de a gyerekek végül nem vihették haza a győzelemért járó malacokat, ugyanis azok megszöktek újdonsült kis gazdáiktól, és sajnos még tegnap sem derült ki, végül kik fogták meg az elillant jószágokat.
Míg a színpad környékén zajlottak az események, a főzőverseny bírálói is tették a dolgukat. Sorra járták a sátrakat és a kunyhókat, feljegyezték, mit főznek a szakácsok, aztán pedig hosszas kóstolgatás és egyeztetés után eldöntötték, kik készítették a legfinomabb ételeket. A legjobb sültért járó díjat az adai Nagypál Nándor kapta, a legfinomabb pusztai ételt a felvidékről érkezett Molnár János főzte, egyéb étel kategóriában a zentagunarasi Hagyományápolók csapata bizonyult a legjobbnak, kis bográcsban a felsőhegyi Novák Slavoljub, nagy bográcsban pedig a felsőhegyi Ősz Szabó Mária főztje volt a legfinomabb. A főzőverseny nagydíját, ahogy tavaly is, a zentai Bogdán Zsófia birkapörköltje vitte el.
Citeraszó mellett a főzés is jobban megy
Az egész napos rendezvényen mindenki találhatott kedvére való szórakozást, aki se nem főzött, se nem versenyzett, az sem unatkozott, hiszen a kocsmasátrakban enni és inni is lehetett, a kirakodóvásárban pedig bámészkodni és vásárolni. A gyerekeket körhinta, ugrálóvár csalogatta, de volt szamárverseny, sörivó verseny, lovas- és íjászbemutató is.
A szervezőket dicséret illeti a tíz évvel ezelőtti ötletért és a tizedik rendezvény színvonalas lebonyolításáért. Reméljük, az elkövetkező tíz évben is lesz birkanyíró és birkapörköltfőző verseny, hiszen nem kétséges, hogy szeretjük, igényeljük ezt a rendezvényt!
