A Zentai Alkotóházban megtartott eseményen öt korcsoportban versengtek a különböző településekről érkezett mesemondók. A mostani verseny rendhagyó volt, hiszen Zenta legújabb testvértelepüléséről, Dabasról is jöttek versenyzők, sőt a zsűritagok között is volt dabasi. A mesemondók létszámával kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy évről évre több a résztvevő, vagyis a Kálmány Lajos népmesemondó verseny egyre inkább beépül a köztudatba.
Ami a népmesemondó versenyt illeti, az óvodások körében nem osztottak helyezéseket, ott egyetlen ún. kiskirályi címet adtak át, mégpedig a felsőhegyi Polyák Ákosnak. A kisiskolásoknál a temerini Morvai Eszter érdemelte ki az első helyet, a szajáni Kovács Dominika a másodikat, a törökkanizsai Kovács Dorina pedig a harmadik helyet. A felsősöknél a zentai Kállai Ferenc bizonyult a legjobbnak, a második helyet a bácskertesi Molnár Ákos érdemelte ki, a harmadikat pedig az óbecsei Kéringer Karina. A középiskolások versenyében a topolyai Mátéffy Orsolya mondta legszebben a mesét, a második helyen a palicsi Szabó Réka és a topolyai Utasi Árpád osztoztak, a harmadik helyet és Dabas város ajándékát pedig a bácskertesi Dobó Márta kapta. A felnőtteknél a péterrévei Stanojev Német Annamária érdemelte ki az első helyet, a második helyen pedig a torontálvásárhelyi Martinek Imre és a péterrévei Pátrik Attila osztoztak. A Mesefa díjat a felnőttek versenyében induló muzslyai Kónya-Kovács Otília kapta, aki ezzel a díjjal kiérdemelte, hogy a Százhalombattán megrendezésre kerülő népmesemondó konferencián képviselje vajdaságot.
A zsűri elnökei Beszédes Valéria magiszter, néprajzkutató és dr.Raffai Judit néprajzkutató voltak. Beszédes Valéria a felsősök, a középiskolások és felnőttek versenyével kapcsolatban kiemelte, magas színvonallal találkoztak, és egyik mese közben sem unatkoztak.
– Nagyon örülünk, hogy a szövegek 70–80%-át a vajdasági mesekincsből válogatták, és nemcsak a szokásos meséket hallottuk, hanem új szövegekkel is találkoztunk. Voltak visszatérő arcok, de szerencsére új mesemondók is feltűntek, és igyekeztünk őket is jutalmazni. Már másodszor volt külön színfoltja a mesemondó versenynek a muzslyai Kónya-Kovács Otília, aki úgy mondja a meséket, ahogy egy női mesemondónak mondania kell. Otíliát Mesefa díjjal jutalmaztuk, és megígérte nekünk, hogy versenyen kívül minden évben eljön mesét mondani.
Raffai Judit az óvodások és alsósok versenyével kapcsolatban kiemelte, megmutatkozott annak az akkreditált mesetanfolyamnak az eredménye, melyet az idén a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben óvónőknek és tanítóknak tartottak.
– A korábbi években mindig kevés óvodás mondott mesét, most pedig az elődöntőkben és itt, a döntőben is sokan voltak. Jó kis mesemondókat láttunk, jó szövegekkel, látszott a gyerekeken, hogy nem először mesélnek. Én ezt a fejlődést egyrészt annak a munkának tulajdonítom, amit ebben az évben a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben folytattunk, másrészt pedig a korábbi évek mesemondó versenyein elhangzott tanácsoknak, útmutatásoknak. A versenyen a zentaiak nagyon erősek voltak, és megint kirajzolódtak azok a mesemondó központok, amelyek, ha a mesekutatásunk történetét nézzük, történeti háttérrel rendelkeznek. Jó oroszlámosi, szajáni, törökkanizsai, kupuszinai, ludasi, hajdújárási meseondókkal találkoztunk. Ezek a gyerekek mind jól ismerik saját nyelvjárásukat, és sokan olyan szöveggel jöttek, amelyek az ő területükről valók, vagy ahhoz hasonló nyelvjárásúak. Egyre inkább megbizonyosodom arról, hogy mi itt, Vajdaságban mesemondó nagyhatalom vagyunk, az itteni emberekben tényleg van egy olyan fajta kommunikációs készség, ami segíti a mesemondást.
A Kálmány Lajos népmesemondó versenyt minden évben egy rajzpályázat is kiegészíti. A beküldött munkákból a népmesemondó verseny döntőjével egy időben kiállítás is nyílt az Alkotóházban, ahol a legjobb meseillusztrációért járó díjakat is kiosztották. Három első díjat osztottak ki, mégpedig a zentai Burány Imolának, a felsőhegyi Kovács Káli Róbertnek és a tornyosi Tóth Ugyonka Krisztinának.
