Báló Róbert és családja tizenkét éve méhészkedik. Hobbinak indult, és munka mellett végzik, ám a tevékenységük egyre nagyobb teret és időt igényel. Róbert a munkahelyén három váltásban dolgozik, és nem jut rá annyi ideje, amennyit szeretne, de amikor csak teheti, adózik szenvedélyének. A sok munka miatt idén az akácmézpörgetés sajnos kimaradt náluk, de a repcét és a virágmézet azért betakarították.
– A repce bő virágzással indult, de kitolódott egészen május elejére – kezdte Róbert, majd így folytatta: – Tavaly mondhatni csúcsteljesítményt hozott a repce, mivel 20–25 kilogrammos kaptárátlag jött össze. Ezzel szemben idén a 15 kilós átlagot sem értük el. A repce után jött az akác, amiről mi lemaradtunk, de ahogy hallottam, másoknak sem sikerült túl jól. A kitolódott akácvirágzás során kevesebb a nektár, valamint a hirtelen meleg időjárás is befolyásolta az akácmézhozamot. Azok a méhészek sem pörgettek túl sokat ki, akik ki tudták rá vinni a kaptáraikat. Sajnos négy évvel ezelőtt Zenta határában történet egy nagy mérgezés, és akkor elpusztult 80 családunk. Emberi hanyagság miatt következett be a pusztulás, és ez hatalmas veszteséget okozott. Akkor komolyan elgondolkodtunk azon, érdemes-e egyáltalán tovább folytatni, de úgy döntöttünk, újra megpróbáljuk. Valamivel több, mint 20 családdal folytattuk, és újra szaporítottuk a méheket. A következő három év nagyon megviselt bennünket anyagilag és lelkileg is, de sikerült talpra állnunk. Jelenleg nagyjából 100 családunk van, de ez mindig változik – mondta.
Arról is beszélt, hogy a családi méhészetek nehezen maradnak fenn, mivel a méz ára már évek óta alacsony.
– A repce nagybani ára volt, hogy lement 1,6 euróra, a virágmézé pedig 1,8 euróra. Persze az is előfordult, hogy a nagybani kereskedők 2,2, illetve 2,5 eurós áron felvásárolták az összes mézünket. Az elmúlt két-három évben viszont nagyon beragadt a méz ára. Hogy mi lehet az oka, nem tudom, de nagyon a kínai mézet emlegetik mindenhol. Behozzák azt a méznek nem nevezhető valamit, így a hazai termelők nehéz helyzetbe kerülnek. Különféle kirakodóvásárokon igyekszünk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy milyen is az igazi méz. Teljesen más az állaga, a színe és az íze is, mint a kínainak. Ha már az ember mézet vesz, akkor olyat vegyen, ami nem káros az egészségére. Ugyan a boltit még én sem kóstoltam, de nem is tervezem, mivel Vajdaságban lehet rendeset is venni. Mindenkinek azt tanácsolom, helyi termelőktől vásároljon, az biztosan jobb, mint a bolti. A méz kilónkénti ára fajtától függően változik. A repceméz átlagosan 600–700 dinár között mozog, a mezei virágméz 800 dinár, az akácméz 1000–1200 dinárba kerül, míg a hársméz kilójáért 1000 dinárt kérnek. Szinte mindig a vegyes virágmézet keresik a legtöbben. Vásárláskor sokszor megkérdezik, milyen fajták vannak, aztán a legtöbb esetben a virágméz mellett döntenek – mondta a méhész.
Kiemelte, hogy különféle termékeket is készítenek a mézből, amelyekre nagy igény mutatkozott az elmúlt évek során.
Báló Róbertnek szenvedélye a méhészkedés (Hotváth Attila felvétele)
– Elkezdtük krémesíteni a repcemézet, hogy jobban fogyjon, de így sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Más irányba indultunk el, és készítettünk ízesített mézet is. Csináltunk mentásat, gyömbéreset és citromfüveset is. Mi szárítjuk és őröljük a menta levelét, így igazi minőséget tudunk előállítani. Próbálkoztunk bolti szárított mentával is, de az nem vált be, közel sem volt olyan az íze, mint annak, amit mi szárítottunk. Ezeket a készítményeket teába is lehet tenni, és egyre nagyobb igény mutatkozik rájuk. A zentai piacon áruljuk, és sok a visszatérő vendégünk, akik direkt ezeket a fajtákat keresik. Már szinte többet adunk el az ízesített fajtákból, mint a simából. Ezek mellett általában van még propoliszunk, mézes körtepálinkánk és aszalt gyümölcsös ágyas pálinkánk is. Még nem kevertük be a karácsonyi adagot, de hamarosan annak is nekilátunk, mivel nagy a kereslet rá. A méhészetünk fő célja, hogy olyan termékeket dobjunk piacra, amelyek egész évben fogyaszthatóak, és nem csak ünnephez kötődnek. Szeretnénk a kínálatunkat tovább bővíteni mézborral, amit hagyományos receptúra alapján készítenénk el. A jövőben a kaptárakat szeretnénk távolabbra is szállítani, például a Tarcal-hegységre, Hajdújárásra, illetve a határ közelébe, Kelebiára is. A kelebiai homokos területen az akác után a vaddohány nagy mennyiségben tud virágozni. Ahhoz, hogy a vaddohányt szépen lehessen pörgetni, megfelelő időjárási körülmények kellenek. Ez sajnos ritkán fordul elő, de nagyon jó ízvilágú és keresett méz. Szerettük volna a Cer-hegységre is levinni a méheket, de az akácvirágzás az idén eltolódott, és a virágzási periódus nagyon rövidre sikerült, ezért nem kockáztattuk meg. Az út oda-vissza üzemanyagban egy komoly anyagi tétel, és nem biztos, hogy kifizetődött volna. Régen egy méhész vándorlás nélkül 30–50 családdal is előállította a megfelelő mézmennyiséget, de manapság ez már nem így megy. Most legalább 150 méhcsalád kell ahhoz, hogy egy kisebb családi méhészetet fenn tudjon tartani az ember, emellett vinni kell ide-oda a kaptárakat. A következő években szeretnénk növelni a családok számát, és úgy tervezzük, hogy a méhészet egyik fele álló lenne, a másik felét pedig vándoroltatnánk. Például a 200 családból kiválasztanánk az 50 legjobbat, és azokat vinnénk, ezáltal sokkal eredményesebbek lehetnénk – fogalmazott Báló Róbert.
A méhész hozzátette, hogy a méheket már beteleltették, és várják a tavaszt, hogy induljon a szezon. A téli időszakban a mézet dolgozzák fel, és értékesítik a különféle vásárokon és a zentai piacon.
Nyitókép: Mentás, citromfüves, gyömbéres és sima mézet is kínálnak (Horváth Attila felvétele)
