Szarvák Baráti Erika bírónőnek, a Zentai Alapfokú Bíróság eddigi elnökének december 24-i nyugdíjba vonulásával egy korszak zárult le az igazságügyi intézmény életében. Beszélgetésünk néhány nappal azelőtt készült, és abban érintettük a gyerekkorát is, a tanulmányait, majd a munkával töltött éveket vettük sorra. Elmondta, hogy szigorú, vallástisztelő családban nevelkedett, ahol mindenki nagyon szorgalmas volt.
– Annak ellenére, hogy sokáig egy keresetből tartottak el bennünket a szüleink, volt egy kis szőlős-gyümölcsösünk, mint ahogy anyai nagyszüleimnek is, ahol már gyermekkorban is megtapasztalhattuk a munka örömét. Sokat jártunk anyukámmal, nagyszüleimmel szőlőt kacsozni, kötözni, földi epret ritkítani stb., baromfit, disznót tartottunk saját részre, kiegészítve így a családi jövedelmet, mondhatom, semmiben nem szűkölködve, szeretetben és gondoskodással körülvéve nőttem fel, sőt mondhatnám, az átlagcsaládoknál jobb körülmények között – mesélte a bírónő, és hozzáfűzte, hogy a Thurzó Lajos Általános Iskola tanulója volt, ahol Hagymás Magdolna személyében kiváló tanítónője, Svarc István személyében pedig úgyszintén kiváló osztályfőnöke volt, akikre szeretettel és tisztelettel gondol vissza, ahogyan a Zentai Gimnáziumban folytatott tanulmányaira is, ahol osztályfőnöke, Csonka Magdolna és neves tanárok készítették fel az életre, akiknek komoly szerepük volt abban, hogy 1983-ban oklevelet szerzett az újvidéki Jogi Karon. Emellett 1971 és 1978 között a Zenta Kézilabdaklubban, majd az Újvidéki Egyetem kézilabdacsapatában is aktívan sportolt, és egy évben csapatkapitány is volt, aminek révén az évek során nagyon sok élményre, ismerősre, barátra tett szert.
Szarvák Baráti Erika 1981. december 1-jén, főiskolai végzettséggel kezdett el dolgozni a Zentai Közigazgatási Hivatalban.
– Igazából pszichológus szerettem volna lenni, és az érettségi dolgozatom témája is a karakter és a személyiség kialakulása volt, ugyanis sokat foglalkoztatott a kérdés, hogyan válhat valaki bűnözővé. Akkoriban viszont Zágrábba kellett volna mennem ahhoz, hogy pszichológiát tanuljak, amit a nagy távolság miatt a szüleim nem támogattak, végül ezért választottam a pszichológiához közel álló jogot – magyarázta beszélgetőtársunk.
A Zentai Községi Bíróságon 1993-ban kezdett el dolgozni szakmunkatársként, majd még ugyanabban az évben lerakta az igazságügyi vizsgát, és a zentai szabálysértési szerv bírájaként és vezetőjeként dolgozott 1995 decemberéig. Ezután 1998 júliusáig a Zentai Községi Ügyészség ügyészhelyettese volt, és 2001-ben került vissza a bíróságra, büntetőbíróként, majd ennek a szervnek az elnöke is lett.
– Emlékszem a legelső bírósági tárgyalásomra, amelyre már napokkal előbb lázasan készültem úgy, hogy a tárgyalás menetéről, annak minden lehetséges fordulatáról „forgatókönyvet”, puskát készítettem. A vádlott többszörös visszaeső volt, és halmazatban elkövetett súlyos lopás bűncselekményéért kellett felelnie. Miután a vád beigazolódott, csak feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélhettem. Az ítélet kihirdetése alatt végig remegett a kezem, a hangom el-elcsuklott. Emberileg nagyon nehéz perceket éltem át – jegyezte meg.
A legemlékezetesebb esetének nevezte azt, amikor a vádlott testőrök kíséretében sétált be a tárgyalóterembe, és amikor belépett, azt mondta, Željko Ražnatović – Arkannak, a szerb paramilitáris alakulatok parancsnokának „üdvözletét hozza”. Amikor pedig a bírónő kihirdette az elmarasztaló ítéletet és bezárta a tárgyalást, az elítélt először az ügyészhelyetteshez fordult, és azt mondta neki, hogy majd meglátja, bűnösnek találja-e akkor is, ha a háza előtt megáll egy teherautónyi gépfegyveressel. Ezután a bírónő felé fordulva mondta, hogyha kegyes lett volna hozzá, egy arany karkötőt kapott volna, de így örülhet, hogy karkötő nélkül megússza.
– Sajnos a 2001-es politikai, „demokratikus” változások Zentán is megkövetelték, hogy az állami szervekben (rendőrség, bíróság, ügyészség, szabálysértési bíróság stb.) vezetőcsere legyen, így engem „áldoztak fel”. A Szerb Hivatalos Közlönyből tudtam meg, hogy felmentettek az elnöki tisztségemből arra a törvényes rendelkezésre hivatkozva, hogy nem végeztem lelkiismeretesen az elnöki teendőket, habár az elnökösködésem alatt a zentai a szerbiai községi bíróságok közül mindig az első négy között volt az ügyintézés tekintetében – emlékezett vissza Szarvák Baráti Erika, és elmondta, hogy persze büntetőbíróként tovább dolgozhatott Zentán, és akkor azt is elfogadta, hogy Topolyán is besegít a régi megoldatlan és igencsak összetett, sokszor kényes büntetőügyek „felkorcolásában”.
A bírónő karrierjében újabb törés következett be az igazságügy megreformálásakor. 2010-ben ugyanis nem választották meg újra bírónak. Tették mindezt törvény- és alkotmányellenesen. Ezért néhány hónap múlva elfogadta a zentai önkormányzat felkérését, hogy főosztályvezetőként térjen vissza a közigazgatásba, és 2014. december 24-ig ismét a zentai városházán dolgozott, amikor is az Alkotmánybíróság döntése alapján a Zentai Alapfokú Bíróság megbízott elnökeként, majd elnökeként visszatért az igazságügybe.
Emellett elsősorban büntetőbíróként dolgozott a nyugdíjba vonulásáig.
– A bírói pályafutásom ezen állomásaira gondolok vissza legkevésbé szívesen, de egy-egy nehéz ügyben megerősített ítélet mindig gyógyírként hatott, amelyek közül több is talán örökre az emlékezetemben marad, és amelyekre mindig szívesen emlékezem vissza. Függetlenül a karrieremben beállt törésektől, amelyeket részben az elvszerűségemnek, kicsit talán a keményfejűségemnek is köszönhetek (felesküdve az alkotmány és a törvények alkalmazására), függetlenül a politikai elvárásoktól, 1989 óta egyetlen párthoz való tartozás nélkül. Amely ügyek mindig lelki megrázkódtatásokat okoztak, nemcsak nekem, hanem a családtagjaimnak is, azokból mindig erkölcsi győztesként, tiszta lelkiismerettel kerültem ki. Mindenesetre ha újrakezdhetném, így „bölcsebb fejjel” valószínűleg sok mindent másként csinálnék – jegyezte meg.
Beszélgetésünk során elhangzott, hogy pályája során több ezer büntetőeljárást, főtárgyalást vezetett le, de ha beleszámolja, hogy helyszínelő-vizsgálóbíróként, hagyatéki, végrehajtási, a háromtagú büntetőtanács elnökeként stb. hányat vezetett le, minden bizonnyal jóval több, mint 10.000 eljárást elkönyvelhet pályafutása során.
Szóba került az is, hogy mivel a bíróságon a munkája sokszor késő délutánig elhúzódott, a nap hátralévő részében nem sok szabadideje marad. Sőt egy-egy komolyabb ítélet indoklásának megírása, az ügyelet alatt előzetes bíróként való eljárások vagy az elnöki kötelezettségek sokszor a hétvégéket is lefoglalták.
– Három unokám van, hacsak lehet, velük töltöm minden szabad percemet, persze azért egy-egy kirándulás, családi találkozó, baráti társasággal megszervezett kávézgatás vagy egy kis „buli” belefért mindig – mesélte.
Kérdésemre, hogy milyen a szerbiai igazságügy helyzete, elmondta, hogy véleménye szerint egyáltalán nem kecsegtető, és sok mindenben megért a változásra, úgy területi, mint hatásköri szempontból, főleg ha az az európai uniós cél, hogy az igazságügyet közelebbivé, elérhetőbbé kell tenni a polgárok számára.
– Fontosnak tartanám a nagyobb önállóság biztosítását úgy a bíróságok funkcionálásának finanszírozása, mint a munkahelyek betöltése terén. Nem utolsósorban javítani kellene a bírók, a tisztségviselők, az igazságügyben dolgozók anyagi helyzetén, a felelősségükhöz és az államalkotó tevékenységükhöz méltó jövedelmezést kellene biztosítani számukra – hangsúlyozta Szarvák Baráti Erika.
Nyitókép: Szarvák Baráti Erika: A szép és a nehéz pillanatokból is jutott bőven (Gergely Árpád felvétele)
