Amennyire a helyzet engedte, annyira telt ház volt szombat este Zentán a Művelődési Házban azon a rendezvényen, melyen a helybéli Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ szakcsoportjai adventi-karácsonyi produkcióval léptek színpadra. Mivel a legtöbb szakcsoportot gyermekek alkotják, büszke és meghatódott szülőkkel, nagyszülőkkel volt teli a színházterem.
A műsor elején Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, és köszöntőjében a hagyományőrző csoportok közösségformáló és közösségmegtartó erejét hangsúlyozta:
– Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ennyi fiatal igyekszik a néphagyomány és a népművészet értékrendjét megismerni. Ez az értékrend határoz meg bennünket, és ennek alapján ítéljük meg helyzetünket a világban. Aki ismeri a múltját, ősei szokásait, az tud előrelépni a jövőben – fogalmazott a polgármester, majd a csoportok sorra színpadra léptek. Elsőként az Ispiláng leánykórus, majd a furulyások kezdő csoportja mutatkozott be, utánuk következtek a kezdő citerások és vonósok, és mindannyian karácsonyi énekeket adtak elő, majd ördöngösfüzesi dallamokat játszott a vonósok középhaladó csoportjai, végül a felnőttek hegedűs- és citeráscsoportjai is bemutatkoztak. Művészeti vezetőik Tóth Rozália, Szabó András, Hézső Zsolt, Polyák Dániel, Juhász Gyula, Sterbik László, Mihók Attila.
A folytatásban a táncos produkciók következtek, a Sercegők, a Szikra és az Ispiláng csoportok közös műsora. Ünnepi összeállításukban népi játékokat láthatott a közönség, és a lucázás hagyománya is megelevenedett. A Szikra csoport betlehemi énekeket adott elő, fiú táncosaik horgosi betlehemest vittek színpadra, a felsős tanulókból álló Szikra regöléssel rukkolt elő, az Ispiláng pedig a Szilágyságból származó János-köszöntővel kápráztatta el a közönséget. Koreográfusuk és művészeti vezetőjük Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó.
Az ünnepség után Cseszák Korcsik Anikó elmondta, hogy másfél éve dolgoznak a zentai néptánccsoportokkal, és mostanra sikerült igazán összerázódniuk:
– Nem volt könnyű a helyzet, hiszen helyettesítőként vettük át a csoportokat, de végül maradtunk. A vírushelyzet sem könnyítette meg a dolgunkat, hol tarthattunk próbákat, hol heteket hagytunk ki, és így telt el a tavalyi iskolaév. Valójában a nyáron, a Kőketáncon éreztük azt, hogy megismertek és megszerettek bennünket, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. A kicsik odajönnek, megszeretnek bennünket, és ez nagyon jó érzés. A nagyokkal közös utazásunk is volt, ahol még inkább összekovácsolódtunk.
Az utolsó közös éneklés könnyeket csalt a szemekbe
Cseszák Balász azt hangsúlyozta, hogy a közösen elkészített produkcióknak igazi varázsuk van:
– Karácsonyra mindig tematikus műsort készítünk, mint amilyen a mostani is volt, és a gyerekek kifejezetten szeretik a közös műsorokat, annak is főleg az alkotási időszakát, amikor az egyesület minden csoportja együtt van, együtt készül.
